Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

4. Pulszky Ferenc, Az őstörténelmí leletekről Magyarországban.) Az emberi élet kétségbevonhatlan nyomait jóval később, csak a csiszolt korszakban találjuk. A most is lakott területek legszámosabb helyén a főid megőrizte szamunkra e korszak embereinek kőszerszámaít, agyagedényeit, fegyvereit és háztartási eszközeit, melyekből egész világos képet alkothatunk a történelem előtti ember életmódja és családi élete felől. A neolíth-korí ember elhagyta a barlangot és lakóhelyéül mindig folyó, vagy patakmenti vidékeket keresett, vagy ingoványos területeken, csekély vizekbe levert cölöpökre építette kunyhóját. így tapasztaljuk ezt a svájci, a savoyaí és az osztrák alpesi tavak cölöpépítményes telepeínéi. Nagy tapintattal és óvatossággal járt el a kőkorszak embere az úgynevezett földvárak helyeinek a megválasztásában. Ezeket a földvárakat leginkább izolált hegyhátak kiálló, két oldalról lehetőleg szabadon és meredeken lefutó és a hegylánccal csak egy oldalról összefüggő hegyfalakon készítette nagy fáradtsággal és valódi sztratégíaí ügyességgel. Ezeken védte magát az ellenség és a vadállatok ellen. Eme pontok természetalkotta előnyeit a maga céljára ügyesen tudta kiaknázni az ujabb kőkori ember és hogy aztán teljesen és minden oldalról lehetőleg hozzáférhetetlenné tegye e helyeket, a hegy kevésbbé lejtős oldalaira mély árkokat ásott, az árkok fölé magas, a legtöbb esetben rengeteg munkát igénylő földsáncot emelt és csupán csak egy nyílást — kaput — hagyott azon a közlekedés számára. Ez a közlekedés a várba felkanyargó ösvényen történt. A hegyfokok meredek oldalait, mert ezek ugy sem voltak könnyen megmászhatok, 15 —.