Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

ról, s ennek a nagy tekintélyű férfinak a halálát gondterhelten vette tudomásul. Az érsek őrizte ugyanis az esztergomi várban a koronát a rábízott királyi kincsekkel együtt. A király a királynő kíséretében oda sietett, a várat átadta feleségének, az pedig a kincstár felügyelőjével megtekintette az egész kincstárt, s e szemle közben a koronát titokban elragadta és egy szolgáló lányának adta át. Azután pedig, miután mindent számba vett, s szabályszerűen lepecsételt, Albertet követte, Budára visszatért.” Hogy a koronát nem Visegrádon, hanem Esztergomban őrizték, s az Albert tudtával, sőt egyenesen parancsára lopták el, erről vitatkozzanak mások.

Az ismételt rablásról viszont így ír, mert azt sem tartjuk elhallgatandónak (ugyanott, 418. old.): „Miután véget ért a koronázási szertartás, s a gyülekezet szétoszlott, az anya a gyermekkel és előkelők tisztes kíséretével Visegrádra vonult, hogy ebben az igen erős várban, amelynek parancsnoka Garai László volt, elhelyezze a szent ékszert, mert a régiek azt állították, hogy ez a legmagasabb és legbiztosabb hely a korona őrzésére. A királynő azonban, mihelyt a várba megérkeztek, a jelenlevő valamennyi főurat félrevezette. A jövendő veszélyektől tartva ugyanis azt színlelte, hogy a koronát elhelyezi, de azt elemelte és a csalásnak ügyes végrehajtásában bízva, a nézők tekintetét kijátszotta.”

12. § Erzsébet gaztettének következményei. Garai László bűne.

Visegrádi virágzása Mátyás alatt

Ennek az igen szerencsétlen eseménynek a következményei annál súlyosabbnak bizonyultak, mennél inkább nyilvánvalóvá vált, hogy azok között a megpróbáltatások között, amelyeknek Magyarország rossz sorsa a koronát kitette, ez volt a legveszedelmesebb, mert a magyarok és az osztrákok között a gyűlölet véres háborúkra adott alkalmat (ugyanott, 418. oldal), nagy mennyiségű aranyat csikartak ki nemzetünkből, minthogy a kapzsi Frigyestől fegyverrel hiába próbálták a koronát megszerezni. Erről a dologról azonban másutt történik említés.

Közben a Garai László jó híréből sokat levont a szentséges záloggal szembeni rosszindulata és gazsága, s ez tetézte a bajokat. Callimachus mondja (ugyanott 306. o. és Bonfini: Dec. III. IV. könyv 224. o.): „Abban a vitában (amidőn a szentségtörés t.i. napfényre került) sok vád érte Garai Lászlót, akinek a hozzájárulásával szerezte meg elsősorban a királynő a koronát; alig tudták megmenteni szorongatott állapotából és a meggyilkoltatástól. A király lépett közbe, ke zességet vállalt érte, de mégis letartóztatják és őrizetbe veszik. A

101