Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

király azonban kegyelmet kért a számára azzal, hogy Garai, inkább a körülmények áldozata volt, semmint hűtlenséget követett el, s így kieszközölte, hogy harmadnapra szabadon bocsátották. A visegrádi vár éléről azonban elbocsátották és a helyére Sciamaculei Vinczét állították.

Így azonban elvesztvén a koronát, és idegen ember parancsnoksága alá kerülve, Visegrádnak megszűnt a korábbi nevezetessége, s azután nem is igen látogatták, amíg aztán Korvin Mátyás hatalomra jutván, a várat nem kevésbé, mint a várost épületekkel gazdagította. Mellesleg említi ezt Galeotto Marzio (IV. fej. 367. o.): „Visegrád a királyi rezidenciának a neve, Budától nem nagy távolságra, a Dunához közel épült az azonos nevű várossal. A régi királyok is építették, de Mátyás király mindent felújított és nagyszerű épületeket emeltetett. Mert azonfelül, hogy mindenkinek gyönyörűséget okoz szép épületeivel, olyan módon készült el, hogy ami épületek beosztásában a kényelmet és a pompát illeti, sikerrel veheti fel a versenyt a legképzettebb építészekkel. Azt kell hinni, hogy a visegrádi paloták Albert halálától Korvin koráig azért lettek elhanyagolva, hogy ennek az igen dicséretre méltó királynak legyen mit felújítani, illetve a maga ízlése szerint alapjaiból nagyszerűen felépíteni. Ez az, amit Bonfini említ a Mátyás dicsőítésében (Dec. IV. VII. könyv 633. o.): „Visegrádnál, az egykori királyok várát, amely igen magasan fekszik, s alatta a királyi palotát is úgy bővítette s látta el kertekkel, halastavakkal, vadaskertekkel, hogy úgy tűnik, az épületek büszkeségével mindent felülmúlt. Fényes felszerelés, tágas ebédlők, falfestményekkel díszített igen pompás folyosók, díszes ablakok láthatók itt. Aztán függőkertek, s porfírmárványból kiképzett s réz ülőhelyekkel ellátott kutak. Valóban méltóak a Korvin nagyszerűségéhez.”

13. § Oláh Miklós leírása Visegrádról

De senki tisztábban és világosabban nem írta le Visegrádot, mint Oláh Miklós, a későbbi esztergomi érsek. „Visegrád városa, amelyet a németek Plintenburg-nak neveznek, Budától nyugatra 5 mérföldnyire, a Duna partjához rejtve, hatalmas, párducokat és egyéb vadállatokat nevelő erdők tövében fekszik. A város elején, a keleti részen létesítették a királyi rezidenciát, amely nagyszerűbb, mintsem szóval ki lehetne fejezni, díszes fekvésű és pazar kiállítású palotáival és más valódi királyi épületeivel. Ez egymaga nyújtott kényelmes szállást négy királynak a kíséretükkel együtt.

Azt mondják, 350-nél is több szobája van. A kapuja a Dunára nyílik, attól kb. 200 lépés távolságra. A közbeeső terület, tehát ami a

102