Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - b) A megye lakói és kormányzata

mabb ízlés, akár egyéb ok miatt, úgy látszik, kiment a divatból. Szeretik a társaságot és a békességet, senkit sem támadnak meg, hacsak fel nem ingerük őket. Megfigyeltük, hogy ahhoz a valláshoz, amelyben születtek, annyira ragaszkodnak, hogy mind a házaséletben, mind a gyermekeik nevelésében állandóan ahhoz alkalmazkodnak. A betűvetés iránt egyáltalán nem érdeklődnek, kivéve az emelkedettebb szelleműeket, olvasás és írás céljából. Ezek a parasztok szokásai. A nemesek fennkölt lelkűek, s igen vágynak őseik dicsőségére. Valamikor, amikor a törökökkel elvegyülten éltek, ezek is elvadultak, de ezt a faragatlanságot most már szépen kezdik felcserélni a század finomságával. Ugyanis nem építkeznek cifrán, de tisztán élnek, s a lehetőségekhez képest díszesen öltözködnek. A vadászatot mintegy a hadi erény pótlását igen sokszor gyakorolják. Különben gondosan ügyelnek a vagyonukra.

3. § A németek

A németeknél nagy a változatosság, mert ahány család, annyi származási hely. Egyeseket Ausztria, Tirol és Styria, másokat Franciaország, aztán Svábország és a Rajna vidéke küldte ide. Vannak, akik a kemény katonai életből elbocsátva telepedtek meg itt és szentelték magukat a földművelésnek és családot alapítottak. Ezek sehol máshol nem boldogulnak jobban, ugyanis azok a betegségek sem ártanak nekik, amik miatt a külföldiek panaszkodnak, s elég kényelmes életet élnek. A szántóföldekkel, s szőlővel való foglalkozáson kívül még némi falusi kereskedelmet is űznek, s így szépen gyarapszanak. Megtanulják a szláv nyelvet éppúgy, mint a magyart, de házasságra egyikkel sem lépnek könnyen, hacsak a szükség nem kényszeríti őket. A gyermekeik örülnek annak, hogy Magyarországon születtek, és szülőföldjüket magasan föléhelyezik a szüleikének. Szóval az ország nyelveit, a honi szokásokat és magaviseletét boldogan sajátítják el, hacsak, ami megtörténik, a szülők nem tilalmazzák. Máskülönben a ruházatuk olyan, mint Ausztriában volt szokásban. Ugyanis a németből és a magyarból kevert öltözékben járnak. A vendégszeretetet azonban a hasznossággal mérik, s ez a magyarokat is elidegeníti őseik igen dicséretes szokásától. A németek ezt a magatartást a hazájukból hozták magukkal, s ezért fukarsággal és zsugorisággal vádolják őket még a saját fajtájukbeli is, elsősorban azok, akik a vendégfogadókat kezelik.

Különben az ország törvényeihez és szokásaihoz alkalmazkodva élik életüket, mint akik igen erősen ki akarják érdemelni a jó polgár

35