Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

15. § A halászat

Halászatra lehetőséget ád a Tisza és a Duna. Ezek mellett szerte láthatjuk a halászok kunyhóit. Ök az esztendő kijelölt idejében vizát fognak, azt a nagy fajtájú halat, amelyet közönségesen „husó”-nak neveznek. I. András valamikor ezt a fajta halat küldte királyi ajándékul III. Henrik császárnak. Bonfini szerint (érdemes ezt a történetet elolvasni a Dec. II. II. könyv 200. old.) „Az allemannok éhségének csillapítására 50 óriási halat, amit husónak hívnak, azonkívül sok szalonnát, barmot, bort és gabonát küldött a császárnak ajándékképpen.”

A megyénkben tehát már igen régi a halászat, mert amint biztos, hogy a németek a mi vidékünk szomszédságában voltak, úgy abban sem kételkedhetünk, hogy az akkor az ellenség nyomában levő király ezen a tájon halásztathatott. S ma is igen jó fogás történik. Tizenegy mázsát is kitesz, amiről beszélnek, hogy a mi időnkben fogták. Amint majd a falvakhoz és városokhoz érkezünk, szemügyre vesszük a halászóhelyeket.

Ami a többi fajta halat illeti: a keszeget, harcsát, sügért, pontyot, csukát, potykát stb., ezeknek sem a mértékét, sem az értékét nem érdemes megjegyezni. (Marsigli az Opus Danubiale c. műve egész IV. kötetében felsorolja ezeket, s ott a halak képei is megtekinthetők.) Az egyes fajták ugyanis évenként változnak. Egyszer ideúsznak, máskor eltűnnek. Ezért van az, hogy a halászat jövedelme nem állandóan egyforma. Gyakran sokat és keményen kell dolgozni haszon nélkül, illetve csak csekély eredménnyel. Aztán egyik vagy másik vetés megint sok vizát kerít a hálóba. (A halászat módjáról egy külön értekezésben: De re rustica Hungáriáé Part. III. szóltunk.)

Akkor, amikor bővében vannak a halnak, egy forintért egy mázsa pontyot is lehet vásárolni. Természetesen a halászok aszerint becsülik a fogást többre vagy kevesebbre, hogy milyen a kereslet, azzal a törvénnyel, hogy ami a vizán kívül a hálóba kerül, az szabad préda. Így tehát igen olcsó áron kétszáznál is több keszeget, pontyot és csukát, nem számítva a többi közönséges halat, lehet, nem is ritkán vásárolni. Olykor alig egy vagy kettő a kövi ponty vagy keszeg, az ugyanis szerencse és nem munka dolga.

Teknősbéka és angolna páratlan bőségben fordul elő a tavakban és mocsarakban. Mert ha az esztendő szárazabb, kevesebb az ivadék, s különösen az angolnák, úgy tűnik, teljesen hiányoznak. Pedig valójában nem tűnnek el, hanem a mély iszapban húzódnak meg, aztán amikor a mocsár újra nedvesebbé válik, ismét felszínre

30