Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - V. fejezet. Később Pest megyéhez csatolt falvak
b) HONT MEGYÉTŐL Börsöny városa Börsöny, a németeknek Pilsen, régi szász település, amelyet a bányakincsek kitermelése végett vagy Belső-Szászország, vagy ami hihetőbb, a bányavárosok lakóiból alakítottak ki. Igazi bányaváros is volt, nemcsak népes, hanem gazdag is, amikor még az aranybányák virágoztak. Nekünk ugyanis azt adták tudtunkra, hogy itt az ércnek ezt a fajtáját bányászták. Még ma is itt is, ott is kimutathatóak a bányaművelés feltűnő nyomai. Ezeket a század elején erre utaztunkban mellesleg meg is tekintettük, s akkor azt tapasztaltuk, hogy itt valamikor nemcsak szorgalmasan, hanem eredményesen is művelt bányák álltak. E bányákat azonban vagy az erek kimerülése, vagy talán inkább az elmúlt idők igen keserves csapásai miatt elhagyták. E város ugyanis mindenfelől várak szomszédságában fekszik, s emiatt sokat hányta-vetette a sors. Majd csak folyamatosan övezik Esztergom, Damasd, Drégely, Visegrád, Nógrád, Vác, Gyarmat és Szécsén várai és a saagi erődített kastély. Ha tehát valahányszor akár az ellenség, akár a mieink fenyegették, vagy ostromolni kezdték e várakat, törvényszerűen tönkrement maga e város is és vele a bányaművelés. A bajba jutott polgárok az akkori szokás szerint a hegyek közé, barlangokba rejtőzködtek el vadállatok módjára, hozzátartozóikkal és jószágaikkal együtt, amit meg tudtak menteni. Aztán addig tartózkodtak ott, amíg a nyugalomnak valami jele nem mutatkozott. Akkor aztán cickányok módjára lopakodtak elő e sokat szenvedett emberek e hegyi menedékekből. Közben a kiürült várost az ott tanyázó katonaság vagy felégette, vagy egyéb gonosz cselekedettel pusztította el. Emiatt annyiszor kellett felújítani a várost, ahányszor csak valamennyire is elültek a háborús mozgalmak. Hogy ezt miért csinálták? Hiszen még akkor is, amikor mindkét részről béke uralkodott, a mieinket is és a törököket is vissza kellett tartani a rablástól, mert e körös-körül nyílt terület az alattomos támadásoktól szenvedő várossal együtt újra meg újra a legnagyobb ínségre jutott. Így alakult e gyakran elpusztított város sorsa, s nem lehet csodálkozni rajta, hogy most már egy szerényebb falu szintjére fejlődött vissza, a bányaművelés pedig teljesen megszűnt. A lakosok valóban, akiknek elment a kedvük a bányászattól, vagy el is felejtették azt, mezei munkával foglalkoznak, gabonát termesztenek és szőlőt nevelnek. Mind a kettőből szép hasznot húznak, de elsősorban a borból, mert a szőleik szépen teremnek és nemes bort szolgáltatnak. 157 t
