Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - V. fejezet. Később Pest megyéhez csatolt falvak

Csak csodálkozni lehet azon, hogy annyi sok csapás után még megtalálhatók a szász telepesek maradványai, akikről szóltunk. Németül beszélnek, de romlott táj szólásban. Már szlávok is keveredtek a polgárok közé.

E város emberemlékezet óta a esztergomi érsekhez tartozik, s állítólag ezek segítségével szerezte meg a városi kiváltságot a királyoktól, mert a régi időben falunak számított. Amint azt az esztergomi érseki levéltár okleveleiből megtudtuk, miután itt arany- és ezüstereket fedeztek fel, Zsigmond király adta meg ezek kibányászására a jogot 1416-ban az érseknek, a következő évben pedig szabályozta a kiaknázás módját; a veje, Albert is adott ki 1439-ben e tárgyban oklevelet.

E város a hegyek között nem nyílt, de nem is nagyon rejtett helyen települt meg. Az itt csordogáló patak rákokban és kövihalakban bővelkedik, s ebben eltér az olyan folyók természetétől, amelyek érctartalmú mederben folynak. A halászati lehetőség azonban jelentéktelen; a madarászat jövedelmezőbb lenne, ha szakértelemmel fognának hozzá.

A környék körös-körül erdővel borított, s alig van olyan vadfajta, amelyik itt ne tenyészne, elsősorban a szarvasok, őzek, vaddisznók, nyulak seregei. Emiatt az esztergomi érsek itt egy mintegy mesterséges vadaskertet létesített, amely kimeríthetetlen lehetőséget nyújt a vadászatra. Az volna a jó, ha akadnának emberek, akik ezeket a börzsönyi hegyeket végre kikutatnák, nemcsak olyan felületes munkával, ahogyan a mi időnkben kapzsi emberek tették, hanem úgy, hogy álljanak neki a munkának mindaddig, míg az ereket meg nem találják, amelyeknek aztán a jövedelme a hosszú ideig tartó kiadásokat bőséges kamattal együtt megtéríti. Mivel pedig az egyes emberek lehetőségét meghaladja, azoknak a hozzáállását kérjük, akik hajlandók állandóan, még hiábavalónak tetsző munkára is, anélkül, hogy az elszegényedéstől tartanának. A börzsönyi és a vele szomszédos hegyek ugyanis annyira telítve vannak érccel, hogy egyszer egy bányaművelésben igen járatos férfitől azt hallottam, hogy itt a Selmecbányái vájatoknál sem mennyiségben, sem jövedelmezőségben semmivel sem alávalóbb bányákat lehetne kialakítani. Ügy gondolom, hogy e kincset megőrizöm az utókor számára, mikor majd nálunk derekabb emberek jönnek és velük együtt az „aranykor”.

Börzsöny a Pest megyéhez csatolt Hont megyei községek legnagyobb települése, mezőváros. Az 1720-as összeírás szerint 62 jobbágy és 59 zsellér családfőt találunk itt. A családfők neve után 40 magyar, 74 német és hét szlovák származású család élhetett a mezővárosban, amelynek ekkor két malma és egy sörfőzdéje is volt.

158