Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása

arról ír, hogy kőépületekkel volt ellátva, de arról is, hogy olyan tágas és annyira gazdag volt, hogy hét piaca állott a sok utcá számára. így írja le a piacokat:

„Tágas-piacz, Malom piacz egyik,

Széna-piacz, Fa-piacz negyedik,

Vagyon bennem Kép-piacz ötödik.

Áros-piacz, Rácz-piacz hatodik.”

Azután számba veszi az utcákat:

„Veszet dolog én bennem lakásod Utczáimnak ha nevét nem tudod.

Nagyfel-Uczát, Képfel Uczát járod,

Mellyék Utczát oda fel számlálod.

Romlásából, az Jo-Fejér Várnak Fejér-Vári Utczát is adának Verésérűl az len mag olajnak,

Olajverő névén edgyet hívnak Alá térvén Nagy-All-ucza egyik Akasztó fás, Makofalva másik.

Oldal-ucza, Szék-ucza második,

Sz. Miklós-úcza az öttödik.”

Ezeket a magyar régiségek kedvelői számára idéztem. Templom állítólag három volt. Ábrahámnak egy, amely a magyaroké maradt, Sarlós Boldogasszonyé a másik, amelyet 1510-ben kezdtek építeni a magyarok és a rácok fejezték be, s a harmadik Szent Kereszt temploma, ezt 1536-ban Barrabas, egyik itteni lakos alapította abból a nyereségből, amelyet egy kereskedőútja alkalmából szerzett. Fogadalmat tett, midőn házasságot kötött, hogy az egész nyereségét, amit abban az esztendőben keres, templom építésére fordítja. Amidőn tehát egy útnak a fáradságos munkájával annyit szerzett, amenynyi templom építésére elegendő volt, a második útjának a jövedelmét a toronyra költötte. Ezek voltak Szkaricza idején a templomok. Ma hasonlóképp három van, azokról most nem szólunk.

6-§

Ilyen módon Ráczkeve egészen II. Lajos elestéig virágzott; az ő pusztulásával, amint az egész ország, úgy ez a város is tönkrement. Mert a magyar polgárok nem kevésbé, mint a rácok és az olaszok,

142