Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

rencse. Közben a vár Ferdinánd hatalmában volt és a város is, amikor a törökök 1544-ben, tavasz kezdetén elsőnek kezdték a háborút, s mivel Budát, Vácot és Esztergomot elfoglalták, úgy tűnt, nehezen viselik el, hogy e városok közepén fekvő Visegrád még mindig a mi kezünkön van s az utakat a Dunán és a szárazföldön az ellenség nyugtalanítja. Akkor Amadé Péter állt a vár élén, jó katona, igen józan ember, bort sohasem ivott. Óvárról, más szóval Altenburgból helyezték ide. ö, Buda elfoglalása után már majdnem három éve őrködött és intézkedett, az őrséget rendre szoktatta, s az ellenség fenyegetéseit visszautasítva, nem kevés kényelmetlenséget okozott a szomszédos törököknek, főleg az ide-oda közlekedő utasoknak. Tehát Mehemet Jahogli budai és Hasszán esztergomi parancsnokok, Belgrádból, Székesfehérvárról és a többi téli szállásról összegyűjtött lovas- és gyalogossereggel és e városokban levő igen sok ágyút is elindítva, elhatározták, hogy május elseje előtt hozzáfognak az ostromhoz.

A törökök, miután a Duna partján hosszan tábort ütöttek, az alsó várat szorongatták, igen keményen verették ágyúkkal, annyira, hogy a fal a keleti részen összeomlott, nagy rés keletkezvén rajta. A mieink, akik belül voltak, ettől a pusztulástól megrémülve, a megadásról kezdtek tárgyalni a törökkel. Mehemet hitére fogadta, hogy ha a felső vár hasonló feltételek mellett, amit már remélt, a hatalmába adja magát, mindkét vár őrségének szabad elvonulást biztosít.

Mivel szükség volt arra, hogy az ágyúkat a magas hegy csúcsára szállítsák, éspedig rendkívül nehéz munkával, s a parasztoktól követelt igásállatok a téli takarmányínségben lesoványodva ezt nem tudták elvégezni, a törökök a Buda környéki helyekről tevéket, öszvéreket és bivalyokat szállítottak oda e munkára és a janicsárok és szpáhik segítségével a hegy csúcsára, amely a sótorony vidékén van, oda vonszolták, s az éjszakát választották e munka elvégzésére, nehogy a mieink ágyúkkal elérjék őket. Amikor aztán ezeket odaszállították, és sáncokat emeltek, nem szűntek meg éjjel és nappal 30 fontos tüzes golyókat kilőni a falakra éspedig olyan sűrű csapásokkal, hogy a mieink számára az ellenállás teljesen lehetetlennek látszott. Néhány nap eltelte után, a törökök nem elégedve meg a falak törésével, futóárkokat kezdtek ásni, de mivel a kemény sziklák között köves talajt találtak, s az ásással nem tudtak előrehaladni, ostromgyűrűt alkotva megakadályozták, hogy a vizet be vigyék az ostr omlottaknak, akik azt a Dunából szerezték. Miután a bor elfogyott, a ciszternák kiürültek, s az ég makacsul megtagadta a felhőkből várt esővizet, a mieinket gyötrő szomjúság kínozta, úgy, hogy közülük senkinek sem lehetett már vagy négy öt nap óta még egy pohárnyival sem csillapítani száraz torkát. Ezért Amadé az éj leple alatt, az ellenség elől titokban a Dunán hajóval átkelő követei révén a Komáromban levő vezéreink-115