Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

dégül. Az elég tágas víztorony a vár alatt, a hegy közepén, kevéssel a királyi palota fölött majdnem egyenlő távolságban feküdt. Itt szedik a révpénzt a Svábországból és Ausztriából itt elhajózó keres­kedőktől és főleg sót szoktak vámolni a királyi konyha számára. E torony élén a György barát által ide helyezett Literáti Bálint állott, aki a Dunára irányzott ágyúk segítségével megakadályozta, hogy a hajók, illetve a hajókra rakott élelmiszer, valamint a száraz­földi úton a folyó partján fekvő Maros városához szállított szekerek, s a hadsereg poggyásza átjussanak a folyón. Fels és a németek elhatá­rozzák, hogy elsősorban ezt ostromolják meg, hogy utat nyissanak a hajóknak és a hajós legénységnek és a tábori poggyásznak. Nagyobb ágyúkat vontattak tehát a sík területre, és miután a falat néhány he­lyen megrongálták, tíznapi ádáz ostrom után Literátit a megadás feltételeinek elfogadására kényszerítették. Midőn erről az ellenség a falak hasadékain át tárgyalni kezdett, a németek, nem törődve ezzel a megnyilatkozással, s mivel 200 társukat elvesztették, a falak rom­jain át gyalázatosán támadást intéznek, a tornyot elfoglalják és sok embert megölnek. Végül Bálint néhány vezető emberével is csak nagy nehezen marad sértetlen. Miután ezt elfoglalta és őrséggel ellátta, Fels seregével elindult.” Így írja le ennek az ostromnak a történetét Ist­­vánffy (XIV. könyv, 229. oldal), s ezt mi szó szerint ide iktattuk, hogy az olvasó előtt világos legyen, milyen volt abban az időben a várnak és városnak az állapota. Mindenesetre még állt I. Károlynak nagyszerű palotája, talán ez és a korvini alkotások már kopott álla­potban, s a romlás felé indulva. Máskülönben akkor csak a vízto­ronynak és a városnak volt ez a sorsa, mert a várat Izabella katonái tartották továbbra is megszállva, nagy bátorságot mutatva. Közben Buda ostroma rosszul fejeződött be, Fels nagy bosszúságára. Tehát, hogy a fájdalmat enyhítse és a haragját csillapítsa, Fels, visszatérté­ben megtámadja a visegrádi várat. Sok katonával és a parasztok, meg az igás állataik segítségével nagyobb ágyúkat vontat oda, annak a magas hegynek a csúcsára, ahol a vár feküdt, s olyan hevesen vereti a falakat, hogy néhány nap múlva az ostrom megkezdése után ha­­nyatlani kezdenek, s ezt látva az ostromlottak magukat és a várat Felsnek megadják (ugyanott, 230. o.). 23. § A várat a törökök elfoglalják Akkor, úgy látszott, az volt a haszna a Fels vállalkozásának, hogy elfoglalva ezt az igen erős várat, a Roggendorf következő évi budai ostromához biztosította a felvonulást. De ezt a nagy előkészülettel megindított vállalkozást, akárcsak az előző évieket, nem kísérte sze­114

Next

/
Oldalképek
Tartalom