G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A város története 1945-től az 1948-as fordulatig
endrén egy földhözjuttatottnak átlagosan 3,4 hold föld jutott — szemben az országos 5,1 holdas átlaggal/*9 Érdemes összevetnünk az 1945-ben felosztott 1300 hold szántó- és 135 hold szőlőterület nagyságát a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején felosztott 41 hold 195 négyszögöllel!50 A város politikai légkörét az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választások tükrözik legjobban: a jobboldali Kisgazda Párt 60%-ot meghaladó többséggel győzött, ami nagyobb a párt országos 56%-os választási győzelménél is.5i Idézzünk még néhány nem sorsdöntő, de a város szempontjából mégis fontos és jellemző tényt! A városi Nemzeti Bizottság 1945. december 17-én megtartott ülésén a következők hangzottak el: „Bizottságunk behatóan foglalkozott az ún. fabatyuzás kérdésével, és a város közönsége szempontjából aggályosnak tartja azt, hogy naponta sok százan szállítanak Budapestre háton, HÉV-en tűzifát... A szentendrei fogyasztás számára engedélyezett famennyiség a batyuzás következtében lényegesen csökken . . . Legegyszerűbb lenne beszüntetni az engedélyek kiadását, de ez a rendszabály antiszociálisnak látszik, amennyiben a batyuzásból élő legszegényebb népréteg téli keresetforrása apadna el ezáltal.” Néhány részlet az 1945-ös polgármesteri jelentésből: „Általában a közegészségi viszonyok a nagy gyógyszerhiány és a rossz táplálkozás folytán leromlott szervezetek ellenére is kielégítőek voltak... A város úgyszólván orvos nélkül maradt.” Szerencse, hogy ideiglenesen Szentendrén működött egy szovjet hadikórház és a városi lakosság jó kapcsolatot tartott az ott dolgozó orvosokkal, ápolókkal. A képviselőtestület felajánlotta a volt leventeotthont egészségügyi létesítmény céljaira. „A városban már hosszú évek óta fennálló lakáshiány az elmúlt évben csak fokozódott.” A hét ONCSA-házból négynek az építését befejezték, háromé pedig befejezéshez közeledett. „Az év elején még működött népkonyhánkon hadi és politikai foglyokat, valamint polgári egyéneket élelmeztünk.” (A népkonyhát egyébként élelmiszerhiány miatt volt kénytelen megszüntetni a város.) „1945. évben 92 iparigazolványt szolgáltattunk ki.” Az 1945-ös polgármesteri jelentés bizakodással zárul: „ ... úgy érzem, a legsúlyosabb megpróbáltatásokon már túlestünk és ráléptünk a felemelkedés, az újjáépítés rögös bár, de mégis az ország és városunk teljes helyreállításához vezető útjára.” 30
