G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A város története 1945-től az 1948-as fordulatig
márciusban napi 10 dkg kenyér és heti 20 dkg hús — többnyire lóhús — volt a fejadag. (A kenyérfejadag mennyisége azonos volt a budapestivel.) „A vágóhíd forgalma majdnem teljesen megszűnt, a közönség részére mindössze 4 darab szarvasmarhát és 310 darab lovat vágtak. A lovak közül 293 darab január és február hónapokban került levágásra... A tehénállomány lecsökkenése miatt a tejellátást csak a legszűkösebb keretek közt tudtuk biztosítani. Tejjegyet terhes- és szoptatós anyák, egy éven aluli gyermekek, valamint a súlyos betegek kaptak.”34 Nem sokat javult a közellátás az 1945. év végéig sem. A 4. negyedévben hatósági kiutalásra kapott a város újabb élelmiszerkészletet. „Ebből kiadtunk fejenként 70 dkg lisztet, 30 dkg sót, 2 doboz gyufát és a szoptatós- és terhes anyáknak, valamint a 3 éven aluli gyermekeknek 20 dkg burgonyacukrot.”35 A helyzetet súlyosbította, hogy az 1945-ös terméseredmények közepesnél is rosszabbak voltak, a város szükségletének 30%-át sem fedezték. „A város területén a tavaszi földmunkák az első időkben csak vontatottan indultak meg. Ennek okai a munkaerő-, ló-, gazdasági szerszám- és vetőmaghiány voltak. Sok kárt okozott február hónapban a várost sújtó árvíz, mely őszi vetéseink nagy részét tönkre tette . . . még nyáron is mintegy 140 kh állott víz alatt.”36 Miután Budapest felszabadult, nehezen bár, de megindult az ország vérkeringése. Vonatok tetején, autókkal, alkalmi közlekedési eszközökkel a szentendreiek is elindultak az ország különböző részeibe élelmiszert vásárolni — hol kisebb, hol nagyobb szerencsével. A Szentendrén lévő szovjet katonai alakulat Samankov városparancsnokkal az élen sok segítséget nyújtott a közellátás megszervezésében is. Többek között teherautókat adtak kölcsön az élelmiszervásárló utak lebonyolításához. Segítettek a helyi közlekedés helyreállításában, sőt a városi vezetőséggel együttműködve villanyvilágítást is biztosítottak a város egy részének. „A papírgyár 1945 januárjától márciusig, kb. 3 hónapon át, mikor még termelés nem volt, meglévő szénkészletével elektromos áramot termelt Szentendre és Pomáz egy részének. Ez akkor nagyon nagy jelentőségű dolog volt.”37 „Mikor a pestiek már ki tudtak jönni Szentendrére, csodálkoztak, hogy itt működik a telefon, mozi van, villanyvilágítás van.”38 A gazdasági vérkeringés megindulásával párhuzamosan helyreállt a városban a közigazgatás. A közbiztonság fenntartása érdekében megkezdték az új rendőrség megszervezését, amely 26
