G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Sportélet
SPORTÉLET Szentendre sportélete a számok tükrében a következő változásokon ment át az elmúlt 30 év alatt: 3-ról 10-re nőtt az egyesületek, 220-ról 1820-ra emelkedett az aktív sportolók száma. Három labdarúgó-, nyolc kézilabda-, egy röplabda-, egy sportlövő- és két tekepálya, egy 25 m-es uszoda és egy 9X18 m-es tornaterem épült.173 Érdekes képet kapunk a város sportéletéről az elmúlt évtizedek sajtójából. Néhány jellemző példa: 1961-ben szabályos rágalomkampány indult a tanács sportellenessége miatt. A tanácselnöknek hosszú újságcikkben kellett bizonygatnia, hogy nem haragszik a futballistákra, a sportpályát Pomáz és Szentendre vízellátása érdekében kellett megszüntetni.174 Horányi Sándor 1965. július 7-én írt cikke arról számol be, hogy amíg a járás sportélete fejlődik, Szentendre városáé évek óta egyenletesen visszafejlődik. Kevés a sportolók száma, nincs elég pálya, nincs elég pénz a sportfejlesztés céljaira. Az ifjúsági versenyeken feltűnt fiatalok is abbahagyják a sportot: nincs hol folytatniok. Vegetál a labdarúgás, a mérkőzéseken alig van közönség. A régebben sikeresen sportoló ökölvívók felszerelés-, szakember-, helyiséghiányában abbahagyják a versenyzést. A 12 éve épülő sporttelepen még csak futballozni lehet, atlétikai pálya nincs. Vegetál az úszó- és evezőssport, nincs a városban sakkszakosztály. Talán túl sötét a Horányi Sándor által festett kép, de semmiképpen sem alaptalan. Lassan készült a sporttelep. Néhány rövid lélegzetű nekibuzdulás után újra meg újra abbamaradt az építése, mivel változtak a patrónusok, változtak az elképzelések. A KISZ-szervezetek sem sokat tettek a sportélet fellendítése érdekében. „Bármilyen furcsán hangzik is, Szentendrének a felszabadulás óta nincs saját vízi élete. A . . . városban a nagyszerű földrajzi 139
