G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Szentendre felszabadulása
100 holdon felüli bérlet volt a városban. Az 50—100 hold közti birtokok, illetve bérletek száma csupán négy, a 10 és 50 hold közti birtokok, illetve bérletek száma is csak 13 volt. Az 1—10 hold közti birtokosok, illetve bérlők száma volt a legnagyobb: 156 fő. Közülük kerültek ki a viszonylag jómódú gyümölcstermelő kiskerttulajdonosok. 104 mezőgazdasággal foglalkozó lakosnak volt egy holdnál kevesebb földje, közülük 27 szentendrei lakosnak (többnyire családfenntartónak) ez az egy hold alatti földterület volt az egyedüli megélhetési forrása. A mezőgazdaságban keresőknek majdnem kétharmada, 504 fő egyáltalán nem rendelkezett sem földtulajdonnal, sem földbérlettel. Közülük 55-en gazdasági cselédek voltak, a többiek zöme mezőgazdasági alkalmi munkás volt. Ha mélyebben elemezzük az 1930-as népszámlálás foglalkozási adatait, megdöbbentő képet kapunk Szentendre iparáról is. Az iparban keresők száma 966 fő volt. Közülük csak 192 volt az önálló iparos. Az önálló iparosoknak csaknem a kétharmada (121 fő) segéd nélkül dolgozó szegény kisiparos volt. 64-en csak 1—2 segédet, öten 3—20 segédet alkalmaztak. Csupán két nagyobb vállalat volt Szentendrén: az áramelosztó 35 segédet, a kőbánya 81 segédet foglalkoztatott. A statisztika szerint 612 előmunkás, illetve segéd élt Szentendrén 1930-ban. Ha a két nagyobb vállalat együtt alig több mint 100 munkást alkalmazott, a többi segédet, illetve előmunkást tartó iparos pedig —■ a fenti számok alapján — együttvéve sem foglalkoztathatott többet kb. 150-nél, akkor nyilvánvaló, hogy a 612 elő-, illetve segédmunkásnak több mint a fele nem tudott Szentendrén elhelyezkedni, hanem Budapesten, vagy a környező iparosult településeken keresett megélhetési lehetőséget — ami a gazdasági válság éveiben egyáltalán nem volt könnyű. A város iparában a papírgyár megalapítása hozott lényegesebb változást 1937-ben. „Szentendre városának egyes képviselői nehezen egyeztek bele az itteni lakosság szempontjából létfontosságú gyár építésébe. Szentendre kertváros — hirdették, és a gyár okozta füst veszélyének hangoztatásával igyekeztek az okcsó mezőgazdasági munkaerőt menteni.”4 Hosszú huzavona után mégis felépült a gyár, 1938-ban körülbelül kétszáz munkással és 24 alkalmazottal termelni kezdett. A kereskedelemben, hiteléletben és közlekedésben dolgozók száma összesen 310 volt, 483-an voltak a szabadfoglalkozásúak, illetve közszolgálatban állók, 167-en a csendőrség, rendőrség és 13
