Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
A mennyezetről függő petróleumlámpával világítottak. Tűzeset nem fordult elő. Középen táncoltak a fiatalok. Körül a szélen álltak a nézők: az asszonyok és a nagymamák. Gyakori eset volt, hogy 1—3 éves korú kisgyerekük ott bóbiskolt a vállukon. A legények végezték a rendezéssel kapcsolatos feladatokat. Ök fogadták a zenészeket. Ök fizettek belépődíjat is, és fizettettek a nézőkkel. A lányoknak meghatározott összeget fizetni nem kellett. Azonban aki bedobott valamilyen összeget a leterített asztalon levő tányérba, annak kis nemzetiszínű szalagot tűztek a legények a mellére. Amikor a zene (leggyakrabban rézfúvósok, de sokszor cigányzenekar) szólt, a párok középen táncoltak. Míg a zenészek pihentek, a lányok középen körbeálltak, egymás derekát átfogva összekapaszkodtak, és saját énekhangjukra körtáncot jártak. Ilyenkor szlovákul is, de leginkább magyarul népdalokat énekeltek. A legtöbben az „Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő” kezdetűt emlegetik. A szlovák szöveggel énekelt dalok is többnyire magyar csárdásdallamra szóltak, mert ahogy mondják, arra lehetett szépen, vidáman, csárdáslépésekben táncolni. A körtáncot igen gyors, jobbra forgó körbejárással (jobb láb jobbra lép, a bal előtte keresztez) fejezték be a „Lemegyek a lemegyek a pince fenekére ..kezdetű dalra. Általában éjjel 2 óráig tartottak a bálok. Néha verekedés is volt a legények között. Amíg a lányok körtáncot jártak, addig a legények a kocsmában ittak. Csak egy-két legény maradt a lányokkal. A mostani szövetkezeti kocsma udvarában egy Pollák nevű kereskedőnek volt fészere, ahol a nyári táncmulatságokat rendezték. A Kistarcsa felőli faluvégen a szélső ház csárda volt. Egy Szabó nevű ember tulajdonában állott. Ennek az udvarán is rendeztek nyaranta bált. 1928-tól kezdve a fogyasztási szövetkezet „nagytermében” rendezték a mulatságokat. De 1930 körül a Rákóczi utcai Sipiczki-kocsmában is voltak bálok. Emlékeznek egy olyan bálra Sipiczki Jani bácsi és Szerdahelyi István bácsi legénykorából (kb. 1919), amikor aratás után Rákosligetről „tamb or ásókat” hozattak és a „Hangya” udvarán arra táncoltak. Szokatlan érdekes és szép esemény volt. Ezt aratóbálként emlegetik a ma 70 év körüliek, de csak aratás utáni vagy búcsúi, Péter-Pál-napi bál volt, mivel aratókoszorúk és egyéb ilyen jellegzetességek nem voltak. Földesúr a faluban nem volt, a nagygazdák 146
