Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet

36. kép

Amíg ünnepre hordják a barchekát, (36. kép), ráncai élesek. Ilyenkor az alján a szélétől felfele két ujjnyi magasan a szoknya színének megfelelő kék, zöld vagy fehér szalag van. A piros szoknyára kék szalag kerül.

Amikor már hétköznapra is hordják (mert egyszer már ki kellett mosni) a szalagot lefejtik, a szélét piros bécsivel szegik fel két ujjnyi szélesen, és a mosás után nem állítják vissza élesre a ráncokat. (37. kép) Ilyen szoknyából 8, 10, 12 db-ot is felvesznek. A legtöbb ünnepi szoknyát 20 évig is lehet kimosás nélkül hordani.

A barchetka mellett fehér mintás kékfestő szoknyát is viseltek a lányok is hétköznapra. Ezt pirossal szegték fel.

Az 1940-es években a 30 éves asszony már nem szegte pirossal a szoknyáját. 1970 körül viszont csak az 50 éven felüliek kezdik a piros szegélyt kékkel felcserélni. A piros színű barchetkát nem hordják, csak a kéket, zöldet, a megfelelő szegessel. 60 éves kor táján sötét anyagból készítik a szoknyát. A szélét fekete szalag díszíti.

Az öregeknek csak fekete szoknyát (38. kép) illik felvenni. Ugyanaz az ízléses, illedelmes színmegválasztás látszik a hímzésdíszek színei-91