Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet
A NÉPVISELET Hazánk több vidékének népviseletével összehasonlítva megállapítható, hogy az egyik legszínpompásabb, legdíszesebb és ezek mellett a legsikkesebb viselet, amely ha változik is, legfeljebb bővül, gazdagodik a mintákban, finomodik a formákban. Rövidszoknyás viselet. Sem vékonyító segédeszköszt (fűző), sem kövérítőt (csípőszélesítőt) nem használnak, mint a ceglédberceli és a dunántúli svábok vagy a kónyi, kocsolai magyarok. Az alak formálása érdekében több vagy kevsebb szoknyát vesznek fel az asszonyok, lányok aszerint, hogy kinek mennyi a legelőnyösebb. Fontos az, hogy karcsúnak, derékon alul szélesnek látszódjanak. Eszerint 7—12 szoknyát öltenek magukra. Valamennyi korosztálynak megvan a maga jellegzetes ruhaviselési formája. A csecsemők, pályások A pólyásbaba ingének „koselya” szabása egyenes, csak nyakban ráncolódó. Gallérja, kézelője és eleje hímzéssel, csipkével, tűzéssel7 (számmal) gazdagon díszített. A kivarrott gallérját enyhén keményítik, hogy fodrozódását biztosítsák. A fejkötő (csepjec) szintén dúsan hímzett, fodrokkal, apró szalagcsokrokkal, gyönggyel, hátul lelógó kb. 50 cm hosszú hímzett szalaggal díszített (76. kép). Anyaga sifon (gyolcs) vagy brokát. Van színessel hímzett, lyukashímzéssel kivarrott, csipkefodrokkal, szalagokkal díszített felkötő is. A szalag és hímzés színe utal arra, hogy fiú-e vagy lány a tulajdonosa. A lánynak rózsaszín, a fiúnak kék a színe, de estenként (ünnepre) mindkét nemnél alkalmazzák a fehéret is. A pólyások valamennyi ruháját ma már üzletben, készen vásárolják. A pólyapárna is díszített. A hétköznapit a kisgyermek anyja hímezi. Ennek anyaga lehet színes, csíkos ágyneműanyag és damaszt 7 szám = 2—3 milliméternyit egymásra hajtva gépelnek le a textíliából. Ezt esetleg sűrűn, egymás mellett többször megismétlik. Így 2—3—4— 5—6 letűzés is kerülhet egymás mellé. 86
