Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet

1 is, de még akkor is hímeznek rá. A pólyásbaba feje helye körül sa­ját anyagából húzott fodor van, alatta koszorúban színes lapos hím­zés. A párnahuzatot három szalagcsokorral kötik meg. A szalagok mellett függőleges irányban hímzéscsík húzódik. Szívesen használják a kéket, rózsaszínt, a halványlilát és kevés zöldet. A keresztelői pólyát fehér anyagból készítik. Lyukas hímzéssel dí­szítik az egész elejét és a fejnél lévő végét is, arasznyi szélesen. E hímzés alá kék vagy rózsaszín fényes selyembetétet tesznek. De a kisgyermek feje körül ott van félkörben a húzott fodor is. Összekö­tésére az alátét színével azonos, tenyérnyi széles taft szalagot hasz­nálnak. Ezen is három nagy szalagcsokrot alkalmaznak. A keresztelői takaró is nagyon díszes. Szinte az egész leheletfinom lyukas hímzéssel készített csipke. Alátétnek a párnáéval azonos, a baba ménét jelölő kék (fiú) vagy rózsaszín (lány) selymet használ­nak. A keresztelői takarót és pólyahuzatot rendszerint a kereszt­anya készíti. Ezt az igen sok munkával előállított holmit nem min­den esetben adják oda a kisgyermek szüleinek, hanem megtartják maguknak, és ha legközelebb keresztelésre kérik fel a keresztmamát, ugyanezt használja újabb keresztgyerekénél is. Ha odaadja, akkor is csak a keresztelés napján mutatja meg először leendő komaasszo­nyának. A rokonoknak, szomszédoknak szívesen kölcsönadja. Egy­­egy takaró elkészítése igénybe veszi a készítő egész téli szabad ide­jét. Körülbelül 30 évvel ezelőtt a hímzett takarót kasmír vállkendő helyettesítette. A kislányt piros vagy céklaszínűvel, a fiút kékkel ta­karták le. 1974-ben már nyloncsipke és nylonfodor pompázik a szalagokkal túldíszített pólyatakarón. Festett, faragott bölcsőben (26. kép) feküdt még 30 évvel ezelőtt az újszülött. Ezt vagy házilag készítették, vagy parasztasztalostól vásá­rolták. Kékre festették, és a tulipános ládákhoz hasonlóan a végét vi­rággal, faragással is díszítették. Azt a lyukat, aminek segítségével a bölcsőt megemelték, rendszerint szív alakúra faragták. Az ilyen böl­csőt ma már csak elbeszélésből ismerjük. Később ezeket kékre fes­tették, de a virágmintát elhagyták. Napjainkban a bölcsőt gyermek­­kocsival, kisággyal helyettesítik. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom