Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A községről általában
összes fehérneműt, a férfiak maguk készítik a gazdasági szerszámok közül, amit otthon meg lehet csinálni. ... a falvak ugyanolyanok, mint általában az alföldi falvak, legföljebb némi, alig jellemezhető helyi sajátszerű szokásokat lehet rögtön meglátni különösen gyakorlott szemmel. így jellemző, hogy általában igen szeretik a kék színnel díszített házakat. A mészbe kék festéket kevernek, s az ablak és homlokzati cifraságokat legszívesebben kékkel csinálják.” (Még 20 évvel ezelőtt ez Nagytarcsán egész szembetűnő volt. Ma már a házak átépítésével ez a jellegzetesség teljesen eltűnt. A csúcsfalas házak építése és a csúcsfal lécdíszei is eltűnnek. Intarziaszerű lécdíszes csúcsfal már csak egy van a faluban: idős Füzesi Jánosé a Zrínyi utcában, (32. kép) Borovszky tovább így ír3: „A házak berendezésében sem találunk sok új vagy eredeti szokást.” (Legfeljebb annyiban különbözött a dunántúli paraszt berendezésétől, hogy a párnákat másként helyezik el az ágyon. (26. kép) Laposan egymásra rakják, mint a palócok.) Ruházatukban annyi a jellemző, hogy 4,Jobban ragaszkodnak a régimódi ruházkodáshoz . . . magyaros, zsinóros, bojtos díszítés, a 32. kép 3 Uo. 4 Uo. 83
