Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A községről általában

<\N.

31. kép

a járda szélére virágot ültettek. Ez is, és a település elhelyezkedése is azt eredményezi, hogy a környék egyik legszebb fekvésű, legcsinosabb falva. Ez a tény eredménye annak is, hogy szívesen végeznek a nagytarcsaiak községükért társadalmi munkát. Pest megye települései között többször volt az első a társadalmi munka és a tisztasági versenyben.

Ez a 760 éves település (mint ahogy Molnár Lajos a történeti részben írja), eredetileg magyar volt. Majd a XVIII, század végén érkező bevándorlóktól — a Hont és Nógrád megyékből jövő szlovák nyelvű jobbágyoktól — az őslakók egy része átvette nyelvüket. De öltözetükben, szokásaikban a magyar őslakossággal azonosultak az új telepesek is. Bár az is lehet, hogy az említett megyékben, eredeti lakóhelyükön is ilyen viseletben jártak és magyar szokások szerint éltek.

Borovszky Samu dr. 1910-ben a szlovákságról- — amelyhez a nagytarcsai lakosság egy része is tartozott — a következőket írta: „ ... a magyar földművesével egyező életet él. Mezőgazdaságuk ugyanolyan színvonalon áll, mint általában a magyar kisgazdáé. . . . szorgalmasak, kisigényűek. A nők maguk szövik a maguk termelte kenderből az 2

2 Borovszky Samu, Pest—Pilis—Solt—Kiskun Vármegye II. Bp. 1910.

33—35. o.

82