Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

Molnár Lajos: Nagytarcsa története - Nagytarcsa felszabadulás utáni története - Nagytarcsa felszabulás utáni története

1945—1949 között a bejáró munkások száma nem növekedett. Azonban a munkásmozgalmi hagyományok szellemében a szervezett bejáró munkások és a szegényparasztok mind jobban bekapcsolódtak a falu népének vezetésébe.

14. kép

A község az egyéni gazdálkodás korszakában

1959-ig a falu lakosságának zöme, mint egyéni gazda, a mezőgazdaságból élt. Ezekben az években a piaci árutermelésre, 1948—1956 között a terménybeszolgáltatás teljesítésére fordította energiáját. Adófizetésben, beszolgáltatásban a gödöllői járásban élenjáró volt. 1950-ben kiváló eredményéért a Pest megyei Tanácstól versenyzászlót kapott.

A felszabadulástól kezdve állandóan nőtt a termelési kedv. Az 1950-es évek végére egyes gazdaságokban kiváló terméseredmények születtek. Ebben segítettek az ezüstkalászos gazdák, akik a gazdakörben sok fontos, a termeléssel kapcsolatos kérdést megvitattak, majd meg is valósítottak.123 Jelentős előrehaladás mutatkozott az őszi szántás bevezetése, a silózás, a helyes trágyatárolás és a jó vetőmagvak használatában. Az állam és a földművesszövetkezet is segítette, támogatta a parasztgazdaságokat. Biztosította a jó vetőmagot és a növényvédő szereket.

A földművesek belterjes termelést folytattak, a termelés iránya jellemzően specializálódott. A paradicsom, az uborka, a zöldségfélék, ezen belül elsősorban a borsó, a földi eper és a saláta termelésében születtek kiváló eredmények. A budapesti piacokat, a konzervgyárakat bőséges és jó áruval látták el. Ehhez azonban a parasztcsaládok

123 Fényes István közlése alapján, 1969.

42