Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

Molnár Lajos: Nagytarcsa története - Nagytarcsa felszabadulás utáni története - Nagytarcsa felszabulás utáni története

egészének teljes napi munkájára volt szükség. Mind a 301 gazdaság „valóságos nyugati szabású földművelő.” „Szinte mindenütt megőrzött bizonyos paraszti hagyományt: viseletét, berendezési tárgyakat, 1—2 munkamódszert, de a szelleme már tisztára polgári.”124 A termelését minden gazda úgy fordította, ahogy a szükséglet megkívánta. Az értékesítés lovas kocsival és batyuzással volt. Az effajta értékesítés behozhatatlan előnyöket hozott a termelőnek. Saját termelői költséggel és hatáskörben úgy használta ki a piac fordulatait és úgy alkalmazkodott annak igényeihez, amennyire csak ügyességéből és mozgékonyságából tellett.

1958-ban a megművelt terület 1983 kh volt. Ezen a területen a birtokviszonyok a következőképpen alakultak:

0— 3 kh-ig 141,

4— 5 kh-ig 51,

6—10 kh-ig 65,

11—25 kh-ig 44 dolgozó paraszt termelt.

A fontosabb termények vetésterületének %-os megoszlása az 1950-es években:

Gabonafélék 42%

Paradicsom15%

Kapások10%

Borsó10%

Uborka10%

Szőlő10%

Gyümölcs3%

Összesen100%

Ezekben az években az állattartás növekedőben volt. Az állatállomány megoszlása a következőképpen alakult:

233 ló 180 tehén 350 sertés 20 kecske 45 000 baromfi125

A 10—25 kh-as középparaszt-gazdaságok többfajta modern mezőgazdasági kisgéppel, villanymotorral meghajtott szecskavágóval, darálóval gyarapodtak. A szegényparasztok pedig kézi és járgányos szecskavágót alkamaztak. Állandóan használták a földművesszövet -124 Erdei Ferenc, Futóhomok, Budapest, 1937.

125 A nagytarcsai Községi Tanács adatai, 1958.

43