Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

Molnár Lajos: Nagytarcsa története - A község felszabadulás előtti története

12. kép

1856-ban a tagosítást felülvizsgálták. Megállapították, hogy a tagosítás és elkülönözés teljesen barátságos úton megtörtént, ez ügyben per nem volt. A jobbágyok és a zsellérek megállapodtak abban, hogy a legelő közösben maradjon.91

1874-ben különvált a jegyző-tanítói hivatal. 1876-ban új iskola épült. 1880—81. iskolai évben 79 tanuló volt.92 Tanítójuk a korszerű oktatási módszereket alkalmazó Krátky-Kárpáti János.93 1880-ban körorvost kapott a falu. Ugyanakkor a peronoszpóra és a filoxéra elpusztította a szőlőket, s csak 1907-től telepítettek újra. 1892-ben építették a jelenlegi tanácsházát és a hozzátartozó szolgálati lakást. (12. kép)

Csik-Tarcsa község szabályrendeletét 1892. február hó 13-án közgyűlésen fogadták el. Ekkor érintetlenül hagyták, illetve újólag megerősítették az 1872. szeptember 29-én tartott községi képviselőtestületi közgyűlésen hozott 1/1872. számú határozatot, amely Csik-Tarcsát önálló nagyközséggé szervezte.94

A 20 tagból álló képviselőtestület fele a legtöbb adót fizetők közül évenként, a másik fele három évenként hat évre választás útján nyerte megbízatását.

91 PmL Űrbéri perek, 1856. No 891/polg. 856.

92 Canonica visitatio 1882. jkv. Cinkota, Ev. Egyház irattára

93 Jakus Lajos, Pest megye népoktatása az 1870-es években, Köznevelés 1962.

94 Falumúzeum, Nagytarcsa, 65. 190. 1. leltári szám

31