Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
Molnár Lajos: Nagytarcsa története - A község felszabadulás előtti története
Abban az időben a közrend és közbiztonság megőrzését az éjjeliőrre bízták. Az említett szabályrendelet így írja le az éjjeliőr teendőit: „Az éjjeli őr, ki a jó magaviseletű lakosok közül fogadtatik fel, október hó 1-től ápril hó 1-ig esteli 8 órától reggeli 5 óráig, ápril 1-étől szeptember 30-ig este 10 órától reggeli 4 óráig a községben őrjáratot tartani, minden mozzanatra vagy lármára felügyelni, az utcán lármázókat csendre utasítani, vagy a község házára kísérni, tűzvész eseteket jelezni, s az elöljáróságnak bejelenteni, tolvajlás vagy rablás észrevétele esetén segítséget hívni, s a tetteseket kézre keríteni. Miután az éjjeli őr, ki rendes évi fizetést húz, a közbiztonság megvédésére az egész község területén elég erőt nem fejthet ki, ennél fogva a szervezett polgárőrségből naponta segéderőként két egyén rendeltetik ki házszám szerinti sorrendben. Ennél fogva a községi éjjeli őr kötelessége a polgári őrséget ellenőrizni, s az őrséget hanyagul teljesítőket a község bírájánál esetről esetre bejelenteni.” Az éjjeliőr nagy, fekete gubában, hegyes kucsmában, tülökkel, lámpással és bottal a kezében járkált. Ahány óra volt, annyit fújt. Ha a tülök befagyott, nem „fukát”. Az éjjeliőrrel láttatták el a harangozást és sírásást is.95 96 A község lakói a XIX. században a gabonát nagy, korsó alakú üregben tárolták az evangélikus templom mögötti volt libalegelőn. Ezen a jó, agyagos területen a földbe hatalmas üreget ástak, ölfákkal kiégették és beleöntözték a szemesgabonát. Ez arra is jó volt, hogy az ellenség elől elrejtsék. Később ezt a területet közös szérűnek is használták. A XIX. század utolsó évtizedeiben a falu társadalmát így jellemezték:90 „A hangyaszorgalmú lakosság saját határában kevés és sovány földdel bír, s így a harmadik, negyedik határba is eljár dolgozni kicsinyje-nagyja.” Vasárnap érnek rá a férfiak és a legények, hogy lovaikat s egyéb háziállataikat legeltessék. Vasárnap délután pedig elmennek, hogy múlt heti bérüket felvegyék és új munkát keressenek. „A régi divat szerint nagy a testvérek közötti osztozkodás, nagy a költekező lakodalmak, keresztelők, halotti torok nyűge. A kiadásokat nem bírják, zsidókölcsönöket vesznek fel, eladósodnak sokan.” Ezekben az években magas volt a gyermekhalandóság. „116 újszülött közül 57 nem éli túl a 6. évet, vagyis az összes szülöttek 49%-a 6 éves kora előtt hal el.” 95 Hernád Sándor ny. tanító közlése alapján 96 Egyházlátogatási jegyzőkönyv 1882. Cinkota, Ev Egyház lt. 32
