Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Boszorkánytörténetek
84. kép Az egyik fel akarta venni, de olyan nehéz volt, hogy nem bírta el. A másik a fokosával a fejére ütött, a liba eljajgatta magát, hát akkor látták, hogy egy asszony volt. * A háború alatt az egyik katona hazajött a frontról szabadságra. Gondolta, hogy azt az estét, amit otthon tölt, arra használja fel, hogy elmegy a kocsmába egyet mulatni. Mondták neki, hogy ne menjen, mert a híd alatt valaki van, aki mindenkit megver. A katona mégis csak elment. Odaért a hídhoz, hát tényleg látja ám, hogy ott van egy fehér valami. Rászólt, megemelte a fokosát, hogy ráüt. Megszólal erre a fehér valami: „Ne bánts, mert én az anyád vagyok!” * Egyszer az egyik néni este ment haza a lányától. Hát ahogyan megy a Zrínyi utcában a községi telek előtt, látja ám, hogy a kút előtt egy vályú van. Pedig nem volt vályú. Előtte egy kecske áll a két hátsó lábán. Jobban megnézi, hát az első két lába oda van kötve kötéllel a vályúhoz. Ijesztgeti a kecskét, de nem megy el. Ráütött a kecskére, az abban a pillanatban elszaladt, de alig tett néhány lépést, asszonnyá változott és elszaladt a Széchenyi utca felé. * 184
