Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Boszorkánytörténetek
Az egyik néninek volt egy tehene. Ez a tehén mindig nagy örömmel ment ki az istállóból, de bemenni nem akart. Panaszkodott a néni a szomszédasszonynak. Ö azt tanácsolta, hogy a jászol alatt ássanak le egy méterre. Le is ástak. Hát ott találtak egy nagy szenes kosarat, amelyben reszelő, krumplinyomó meg mindenféle eszköz volt. Kivették onnan és bedobták a kemencébe, hogy égjen el. Ahogyan égették, egy öregasszony megkérdezte, miért égetik? Abban a pillanatban meghalt az az öregasszony, azt se tudták, ki volt. A tehén azóta bement az istállóba. :jc Egyszer ugyanez a néni lánykorában jött haza a fonóból egy másik lánnyal. Látják ám, hogy az egyik kis hídnál egy fehér valami kúszik a földön. Megnézték mi az, hát egy ismeretlen kislány volt, aki azután rögtön eltűnt. Este lefekvéskor a szomszéd öregasszonyt úgy elkezdte dobálni az ágy, hogy dunnával együtt ledobta. Aztán a szobában minden elkezdett dübörögni, az ágy, a padló, a fal és minden. Félt az öreg néni nagyon. Hívott egy másik öreg nénit, hogy aludjon vele. Ez az öreg néni gondolta, hogy biztosan boszorkány van a dologban. Elhatározta, hogy majd ő elűzi, mert ért hozzá. Mielőtt le akartak feküdni, gyertyát gyújtott. Elment a boszorkány. De az öreg néni nem nyugodott bele, meg akarta fogni. Másnap előbb meggyújtotta a gyertyákat és egy fazékkal letakarta őket. Jött a boszorkány megint, de el is ment. Harmadnapon már az öregasszony betömte a kulcslyukat fokhagymával, bicskákat, villákat tett az ágyba, gyertyákat a fazék alá. Hát lefekvés előtt jött ám a boszorkány. Látta, hogy mit csinálnak az öregasszonyok és nem tudott zörögni sem, hanem csak beszólt: „Hát én most hova fogok lefeküdni?” Megfogták, hát az az ismeretlen kislány volt, aki a híd mellett kúszott a földön. * Egyszer magyar katonák jöttek keresztül a falun. Látják ám, hogy egy szép nagy, fehér liba megy előttük az úton. 183
