Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Babonák
BABONÁK A múlt század végén még nagyon sok ember hitt a babonákban, a babonás műveletek erejében. Az életükben előforduló egyes eseményeket, dolgokat, jelenségeket nem tudták megmagyarázni, és ezért olyan magyarázatot kerestek, ami mögött különleges erő áll. A mindennapi élethez szükséges javaikért megdolgoztak ugyan, de a szerencséjüket rendkívüli erőkkel, varázslásokkal is szerették volna biztosítani és ezért sokan szerettek volna hinni a babonákban, a babonás dolgok erejében. Az életnek szinte minden megnyilatkozásához akadt néhány babonás szokás. A mostani középkorúak és a fiatalok nem hiszenk a babonákban, de az öregek között ma is akad, aki elhiszi azokat, vagy legalábbis nem tagadja, hogy különleges erők léteztek. Ha a lánynak nem nő a haja, nagypénteken hajnalban keljen fel szó nélkül, álljon a szomorúfűz alá, biztosan megnő a haja. Ha a kisgyermek fogzáskor nyálzik, be kell zárni a malacólba, biztosan elmúlik a baj. Disznóöléskor a disznó körmeit bedobják az ólba, hogy jövőre is legyen benne disznó. Ha vasárnap reggel éhgyomorra tüszent valaki, szerencsétlenség éri. Ha evés közben kiömlik a bor, keresztelés lesz, természetesen annál, aki felé folyik. Ha este a lámpára kék kötényt vagy papírt tesznek, nem jön a boszorkány. Ha a tányér úgy esik le a falról, hogy sem a szög nem esik ki, sem a spárga nem szakad el, sem a tányér nem törik össze, feltétlenül meghal valaki. Este lefekvéskor az ágy mellé gatyamadzagot kell készíteni, hogy ha éjjel jön a boszorkány, meg tudják fogni, mert csak gatyamadzaggal tudják megfogni, mással nem. Ha a boszorkány, amikor haldoklik, seprűt nyújt a lányának, nem lesz a lányból boszorkány. Ha pedig a kezét nyújtja, és a lánya megfogja azt, akkor örökli a boszorkányságot. 173
