Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Babonák
Ha a legény a lányt, akinek hosszabb ideig udvarolt elhagyja, akkor a lány bosszúból éjszakánként ráül a hűtlen legény mellére, hogy fullassza. Ha disznóöléskor kóstolót visznek a szomszédba, a tányért nem szabad kimosni, hogy jövőre is zsíros legyen a disznó. Azt a botot, amivel disznóperzseléskor a tüzet piszkálják be kell dobni a tyúkólba, hogy sokat tojjanak a tyúkok. Tyúkültetéskor a férfi kalapjából rakják a tyúk alá a tojást, hogy sok kakas legyen. A tyúkot akkor jó ültetni, amikor a malacok jönnek haza a legelőről, mert akkor könnyen kelnek ki a csirkék. Ha tehenet vesznek, az istálló küszöbét az asszony a kötényével leteríti, mert ha azon megy be a tehén, akkor sok hasznot hoz. Mielőtt kocsival elindul a gazda, ostorral keresztet rajzol a földre a lovak elé, hogy szerencsével járjanak. Nem jó, ha a szekér előtt keresztül mennek az úton, mert a szekér utasainak nem lesz szerencséje. Ha a tehén véres tejet ad, a gazdaasszony öntse alá, szaladjon ki az utcára, nézzen körül, akit legelőször lát, az rontotta meg. Az első égzengéskor tavasszal háttal a falnak kell támaszkodni,, egész évben nem fog fájni a háta meg a dereka. A kisbabára keresztelés előtt olvasót kötnek, hogy a szellemek el. ne cseréljék. 81. kép 174
