Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások

majd kiszaladnak az utcára, beleharapnak az almába, és ezután amilyen nevű férfit először meglátnak, olyan nevű lesz a férjük.

Karácsony másnapján este kisepri a lány a szobát. Kiviszi a szemetet és figyel. Amelyik irányból kutyaugatást hall, onnan lesz a férje.

Karácsony este diót tör fel a család minden tagja. Ha egészséges a dió, egészséges lesz, ha rossz a dió, beteg lesz az illető.

Karácsony előtti napon, ha nem tüsszent valaki, nem éri meg a következő karácsonyt.

Ádám-Éva napján

December 24-én hajnaltól este 8-ig csendben járták a falut a pásztorok. Minden házhoz bekopogtattak az állatszerencsével kapcsolatos verset mondtak, ahol kosarukba erre a célra sütött kerek cipót, kannájukba bort tettek és ajándékukat még pénzzel is megtoldották.

Mindenhova beengedték őket.

A pásztor hóna alatt fűzfavessző-köteget vitt. A köszöntő vers elmondása után felszólította a háziasszonyt, hogy húzzon belőle három szálat.

A háziasszony bal kezét kötényébe csavarja és így húzza ki a veszszőszálakat. Minél több rügy dudorodik a vesszőn, annál több szerencséje lesz a ház lakóinak. A kihúzott vesszőkkel először a pásztort veregeti meg a háziasszony azért, hogy viselje gondját az eléje kihajtott jószágnak.

A család tagjait azért, hogy semmiféle betegség ne érje őket.

A pásztor verse a következő:

„Jézus Krisztus köszöntése.

Adjunk hálát az úr Istennek, hogy megengedte élni,

Krisztus urunk születése napját.

De nem búval, bánattal, hanem sok örvendetes nappal.

Adjon az Isten bort, búzát, békességet, a jószágukban bőven szaporodást!”

166