Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
cai lakossal is. Elvitte a fiú a kakast édesapjával együtt a rektor úrhoz. Át is adták annak rendje-módja szerint. A kakasnak azonban jobban tetszett a régi udvara, és mire az ajándékozók hazaértek, ott látták kapargálni a kakast a saját szemétdombjukon. Nem is vitték vissza, hiszen ők már hódoltak a régi szokásnak. Arról, hogy a kakas nem maradt ott, nem tehettek. A tanító állatait a tanulók gondozták. Főzték a krumplit a malacoknak, vágták a szecskát, trágyát hordtak, etettek. Ősszel a kukoricát is a tanulók törték. Minden vizsga előtti napon lakomát tartottak a tanulók, tanítók a tanteremben. Az ennivalót a tanulók hozták. Azt mondják, hogy a lakoma hatására megkegyelmeztek a gyenge tanulóknak és így senki sem bukott meg. Az anyakönyvekből az is kiderült, hogy igen sok gyermek volt kitűnő egész iskolás kora alatt. A mostani nagyapák elbeszélése szerint nem voltak valami fegyelmezettek az iskolában gyermekkorukban. Bár azt is mondják, hogy nádpálcával fenekest, kormost kaptak bőven. Az iskolaudvaron általában fogócskát játszottak. A fogó vagy az volt, aki utoljára ment ki az osztályból vagy az, aki legelőször ugrott ki az ajtón. Ezt az döntötte el, hogy mit kiáltottak: „Első a fogó!” vagy „Utolsó a fogó!” Szerették a húnyócskát is. Az lett az első húnyó, aki javasolta a játékot. Előfordult gyakran az is, hogy a húny ót vagy a fogót kiolvasással választották. Ilyen kiolvasó volt az: „Apa cuka funda luka Funda kávé kaman duka Abcuk funda luk Funda kávé kamanduk.” * „Egyedem begyedem tengertánc Hajdú sógor mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, Csak egy darab ke-nye-ret!” „Éje veje vó Te vagy a fogó!” 157
