Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
A tankönyveket nem táskában hordták a gyerekek, hanem vagy a hónuk alatt vitték becsomagolatlanul vagy a fiúknak kis tarisznyát varrt az anyjuk, és abba tették. A lányok fejkendőbe csavarták és a kendő két sarkát elöl a derekukon összekötötték, a könyvek pedig ugyancsak a derekukon hátul voltak. A tanítás november 1-től március 1—15-ig tartott. Egy-egy nap reggel 8—12-ig, délután 1—4-ig tanultak. Iskolából hazamenet ezzel a verssel köszöntek el a tanítójuktól: „Már a szép nap lenyugodott, Egészen bealkonyodott, Mély sötétbe vonta magát, Adjon Isten jó éjszakát!” A farsang Három napig tartó mulatsággal kezdődött. Színhelyei a fonóházak voltak. Hétfőn, kedden, szerdán itt mulatott a fonóházak közönsége. A bálokat a legénybírók rendezték. Két legénybíró volt. Egy idősebb, és egy fiatalabb, az újonnan választott. Ez utóbbi volt a helyettes. Az egyik a pénztáros, a másik a „táncmester” volt. Ez utóbbi tartott rendet a táncnál. Ügyelt arra, hogy minden lányt felkérjenek táncolni, senki se álljon. A legénybírók, hogy mindenkinek tudtukra adják tisztüket, a házukra szalagos botot és faragott huszárt akasztottak. Fontos volt ez azért is, mert a lányok idehordták a kolbászt, a sonkát, a tojást és idelopkodták a maskarába — rendszerint cigánynak — öltözött legények is a bort és a húsféléket. A lányos házaktól lopkodtak. Ez elfogadott, nem büntetendő csínytevés volt. Erre azért volt szükség, mert a legénybíró vendégelte meg a zenészeket is, akik a három napig ártó mulatságon muzsikáltak, és ez idő alatt haza sem mehettek. A legények közösen fizették az ezzel járó költségeket. Egy korona volt a fejenkénti hozzájárulás. A köszöntőpénz mellé a jéghordásért kapott napszámpénzt is hozzátették. Az volt a legény, aki egész nap jeget hordott és azért végig tudta táncolni a bált is. A mulatság három királyokkor rendszerint déli 12 órakor kezdődött és csak másnap délben tartottak kis pihenőt. Ugyanígy folytatták három napig. A harmadik napon összeült a „vezérgárda” egy slingelt zsebkendővel, szalagos kulaccsal feldíszített asztalhoz, és idejárult az a legény, aki valamelyik lánnyal táncolni akart. Ezen a na-158
