Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Hímzés, mintakincs

66. kép

Az áttört színes technika alkalmazását a ruhák ujjárói a zsebkendőre, sőt a pruszlikdíszítésre is átvitték. Általános lett a kék kötények több színű lyukashímzéssel való kivarrása is.

Jellemző motívumok az utóbbi évtizedekben: Tömött rózsa (62. kép), tearózsa, szekfűs, szívvirágos, kerekes (67. kép), napraforgós (68. kép), árvácskás, matyórózsás, epres (64. kép), szőlős (65. kép), paradicsomos, pipacsos (63. kép), orgonás (66. kép), nefelejcses, nagy rózsás, kamillás.

A hímzéshez alkalmazott mintakincs és a színezés a boldogihoz, túráihoz hasonlított, amikor csak pirossal hímeztek.

A fehér hímzésben a nagy kerekes koleszova áttört minta, amelyet a vasalt kendőn és a sátán (fehér vasalt kötény) is alkalmaznak. Ezekben a falvakban használják az erősen keményített, fehérrel díszített ünnepi női inget, és a hasonló díszítésű kendőt. Ez, mivel Nagytarcsához közel eső falvakról van szó, nem is jelenthet nagyobb meglepetést.

A vásárok, piacok, esetleg ünnepi alkalmak is összehozhatták a nagytarcsaiakat Boldog, Túra, Rákospalota, Fót, Rákoskeresztúr, Csömör és Cinkota lakosaival.

128