Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Hímzés, mintakincs
A matyó hatás is kézzelfogható, hiszen a matyók áruikkal járták az országot, hímzéseikből a nagytarcsaiak is vásároltak. Majd a nyakrakendők koszorúinak varrását rájuk is bízták. A nagytarcsaiak díszítőművészete a mezőkövesdi közvetlen hatás mellett sűrűn alkalmazott mintáival, (a teljesen kihímzett pruszlik) és színeivel hasonlít a palócok által használt színekhez is. Az 1930-as évek női fényképein szinte azonos a szoknya, az ing, a pruszlik, a vállkendő és a blúz a rákospalotaiakéval. Kockás a szoknya, és a lányok Palotán is viselték a fehér satát is bizonyos alkalmakkor a kékfestő kötény mellett. Kedvelték ott is a piké anyagot. Százvirágos kendőiket a nagytarcsaiak Palotán készíttették. A Swartz-féle kötődé pedig az 1930-as években strikánnyal és harisnyával látta el a lányokat, asszonyokat. Ugyanebben a boltban vásárolták a rőfösárut is. A két falu népviseletében hasonló a sűrűn, szélesen alkalmazott hímzés, a változatos, élénk színek használata. A lila szín szeretete, alkalmazása inkább a fótiakkal rokon. Velük is elég gyakran érintkeztek, mivel azonos vallásúak. A fóti esperes 1934. októberében Nagytarcsáról vitt feleséget: Blaskovits Oszkár igazgató-kántortanító lányát, Máriát. Oda ment férjhez falunkból több parasztlány is. Ez is sok alkalmat adott a két gyülekezet találkozására, amely nem volt mentes a divatban levő mintakincs kicserélésétől sem. Az asszonyok ruhája majdnem teljesen azonos Cinkota és Csömör asszonyaiéval. Bár a cinkotai parókia levéltárában találtunk olyan 1882-ből való feljegyzést15, amely azt tanúsítja, hogy 1705 körül vezetékneveikben, szokásaikban és viseletében teljesen különbözött a nagytarcsai lakosság a cinkotaitól. Hogy melyik maradt meg vagy melyiké hasonult a másikhoz, nem tudjuk. De hogy őseik nem egy helyről kerültek erre a vidékre, azt bizonyítani látszik. Hasonlít a díszítőművészetük a Galga-menti Acsa-Csőváréhoz, de a Tápió menti falvakéhoz is. Az egymásra hatás magyarázható azzal is, hogy íróasszonyaink:16 Sinka Jánosné (88. kép), Patera Istvánná (86., 87. kép), Tárcsái Istvánná (65. kép), a Galga menti és más falvak asszonyai részére évtizedek óta rajzoltak. Eljutottak mintáik többek között Domony, Iklad, Ácsa, Galgaguta, Püspökhatvan, Csornád, Galgahévíz, Vácbottyán, Váckisújfalu, Isaszeg, Kistarcsa, Kerepes, Csömör, Cinkota lakosságához is. A mintakincs, a hímzéshez használt színek a kalocsaihoz és a sió-15 Egyházlátogatási jegyzőkönyv 1882. Cinkota, parókia 16 Ma is élő íróasszonyok. Ezeket az értesüléseket tőlük kaptam. 129
