Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet

Az utolsó nagytarcsai szabó Vereszky Pál, majd Franyó Pál volt. Az ő halála után 1944-től kistarcsai szabóval, Albinyi Józseffel dolgoztattak.

Vászonból készült ruha a bő, ráncos, fél lábszárig érő gatya (48. kép). Ennek ayagát, a kendert maguk termelték és dolgozták fel, házilag szőtték és varrták.

Az 1950-es években már csak két idős ember, Tóth János bácsi és Fényes István bácsi Rákóczi utcai gazdák mutatkoztak az udvarukon belül ilyen gatyában. Ez felsőruha volt, csizmát húztak hozzá. Bár nyári viseletként hordták, mégis a március 15-én történő sorozásra csak ingben, gatyában illett menni a századforduló környékén a legénynek. Ezt is olyan szépen ráncba szedték, mint az asszonyok szoknyáját.

A fehérneműként használt gatya fele olyan bő volt csak, mint a felsőruhaként alkalmazotté. Az előbbit „széles”, az utóbbit „keskeny” gatyának nevezték. A keskeny gatya rövidebb is volt a szélesnél.

A gatyához vászoninget vettek magukra, pörge szélű kalapot tettek a fejükre, és kabát helyett mellényszerű fekete posztó ruhadarabot vettek fel, amit kabátyiknak neveztek.

Az ing „koselya”. Vászonból készült, kétujjnyi állógallérja volt. Erre virágmintát és a férfi nevét hímezték. Még felnőtt férfiaknak is becenevüket írták az ingnyakukra. Az volt a lényeg, hogy a betűk száma a gombolástól jobbra és balra egyforma legyen. Ezért így választották el: „Jan-ika”.

A betűk ugyanolyanok, mint a női ruhán alkalmazottak. Az ing elejét a gombolás két oldalán „szám”, farkasfog és bolti síing elés díszíti.

A gombolás alatt kevés virágminta közt vagy enélkül az állógalléron már alkalmazott névfelírást láthatjuk.

Van olyan ing is, amelyiknek az elejére a gombolás mellé kétoldalt indás virágmintát hímeztek.

Az ing ujja vállhoz simuló, vállfoltos. A váll alatt kb. 10 cm-re bő, ráncolt, lobogó ujj kezdődik, ami csuklóban finom ráncolással illeszkedik a virágmintával díszített kézelőhöz.

Az itt leírt ing kender- vagy pamutvászonból készült, hétköznap is felvették. Ennek szabásában megmaradt a formája néhány, kizárólag csak földdel dolgozó férfi ruhatárában, de nem fehérben és nem hímzetten. Ezt. mint a nők blúzát, monyaskának nevezték. Fekete kockás flanellből készítenek ilyen szabású inget. A mellrészre fekete klottot borítanak. A gombolás mellett zölddel gépi tűzésfuttatás a dísz.

114