Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM „A 25. sz. honvédhadosztály okt. 15-én délután kapta az elöljáró 2. hadseregparancsnokság írásbeli parancsát a további hadműveletekre, de az teljesen összhangban állt az addigi tervekkel, csak az tűnt föl, hogy a német összekötő törzseknek nem volt kiadva és az alárendelt német hadosztályokra nem intézkedett. De a fegyverszünettel kapcsolatban semmiféle konkrét intézkedést sem tartalmazott." Ugyanazon a napon du. 5 órakor a 25. hadosztály a fővezérségtől azt az utasítást kapta, hogy a „kormányzó rádiószózatában elhangzottakat senki se értelmezze úgy, hogy a magyar hadsereg letette a fegyvert. Mindezideig csupán fegyverszüneti tárgyalásról van szó. Ennek kimenetele még bizonytalan, ezért minden magyar egység a támadásokkal szemben változatlan erővel folytassa a harcot." Folytatólag Adonyi megállapította, hogy függetlenül a nyomban ezután lejátszódott politikai eseményektől „minden frontkatona híven teljesítette a (kormányzói) hadparancs ama szavait, hogy föltétlen engedelmességgel teljesítsétek elöljáró parancsnokaitok útján kiadott parancsaimat", és annak megfelelően harcolt tovább. így csak a való helyzetet nem ismerők vagy javíthatatlan elfogultak illethetik a honvédséget kollektive az esküszegés vádjával. Ez egyébként a kormányzónak is az emigrációban írásban kifejezett nézete. Nyilvánvaló, hogy a szóban levő kérdésben Adonyi megállapítása az egyedüli helyesen elképzelt álláspont. Aki ismeri a fegyverszünet fogalmát és a fegyverszünet kérésének mivoltát, annak nem is lehet más álláspontja, mert semmi adat sincs arra, hogy az adott esetben a fegyverszünet kérése a rendes úttól eltérő lett volna. Nyilvánvaló az is, hogy a kormányzó csupán fegyverszünetet akart kérni, de ezen túl nem kívánt menni, mert előre tudnia kellett, hogy rádiószózatának elhangzása után a németek meggátolják őt minden további cselekvésében. Tehát minden remény, illetve lehetőség bizton látható hiányában nem is lehetett semmiféle további szándéka sem a fegyverszünetkötés tárgyában. A kormányzó egy ízben az emigrációs sajtóban úgy nyilatkozott, hogy az október 15-i események nyílt tárgyalásának még nem érkezett el az ideje. Ebből is arra lehet következtetni, hogy rádiószózatának nem a fegyverletétel, hanem csakis politikai céljai lehettek. De bármilyen cél vezette is, mivel szózata után annak már lehetősége sem lehetett meg, vele szemben az objektív bírálat csupán odáig terjedhet, hogy rádiószózatával ártott-e a nemzetnek. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem ártott a nemzetnek, csupán csak saját életét kockáztatta a németekkel szemben. Viszont ezzel - máris úgy látszik használt nemzetének, mert nemcsak az angolszászokkal való különbekétárgyalásokat, de az október 15-iki eseményeket is a győztes hatalmak nem268