Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM zánkban nincs sajtószabadság. De részemről minden idegháborús cselekménnyel szemben fölvettem a harcot. Végül is az elsőfokú bíróság (1922. évi április 1-én kelt 18184/20. sz.) ítéletével megállapította, hogy a vádlott semmit sem tudott bizonyítani, ellenben a sértett maga bizonyította be, hogy a proletárdiktatúra alatt nem csak buzgó szolgálatot, de semmifélét sem teljesített. Vádlott tehát elkövette a rágalmazás vétségét, és ezért pénzbírságra ítélték. A budapesti büntető törvényszék 1922. évi 6607/26. sz. II. fokú ítéletében mindenben azonosította magát az elsőfokú ítélet megállapításaival, s a vádlott bűnösségét szintén megállapította, de az időközben kiadott kormányzói amnesztia rendelet értelmében föl kellett mentenie a vádlottat. A vádlott semmiségi panaszát 1922. évi 16. B. 10358/29 sz. végzésével a királyi ítélőtábla elutasította. Mikor a jogerős II. fokú ítélet megszületett, a „8 Órai Újság" című esti lap az ítéletből rosszindulatúan csak annyit közölt, hogy Viczián István Mattyasovszky elleni rágalmazási perében a törvényszék a vádlottat fölmentette. De azt nem tette hozzá, hogy bűnösnek találta és csak az amnesztiarendelet következtében kellett fölmentenie. Én ekkor már nemzetgyűlési képviselő voltam, és az ugyanazon este tartott pártértekezleten nyomban meginterpelláltam Bethlen miniszterelnököt, hogy mikor szándékozik végre az új sajtótörvényjavaslatot beterjeszteni, mert teljes lehetetlenség, hogy egyes szennylapok, mint például mai számában a „8 Órai Újság", becsületes embereket büntetlenül így kompromittálhassanak. Bethlen erre megnyugtató választ adott. Ezt az interpellációt a „8 Órai Újság" jelenvolt főszerkesztője is végighallgatta, és meglett az a hatása, hogy a reggeli destruktív lapok már tartózkodtak az ilyen tendenciózus közléstől, hanem inkább meg sem emlékeztek annak a pernek a mikénti befejezéséről, amely perről korábban oly hosszú, szenzációs, hamis cikkeket írtak. A belügyminisztérium nem várta meg a rágalmazási per végét, hanem Mattyasovszkyt tisztviselőtársainak alaptalan megrágalmazása miatt fegyelmi eljárás alá vonta és hivatalvesztésre ítélte. Ez ellen ő újrafölvétellel élt, elfogultnak minősítve a belügyminisztérium fegyelmi tanácsát. A minisztertanács az igazságügyminisztérium fegyelmi tanácsát delegálta, amely enyhített a hivatalvesztésre szóló határozaton, de Mattyasovszkyt nyomban nyugdíjazták. Közben egyéb, rendőri szempontból is kényes, újabb kérdések merültek föl. Ezek közé tartoztak egyebek között azok a kísérő akciók, amelyek IV Károly király újabb trónralépési törekvésével kapcsolatban indultak meg. Kétségtelen, hogy a király 1921. húsvét vasárnapján ezzel a szándékkal jelent meg váratlanul Budapesten és kétségtelen az is, hogy ezt külföldi biz92