Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

III. KÖZIGAZGATÁSI PROBLÉMÁK tatásra tette. Ö maga állítólag Briand

132 akkori francia miniszterelnökre hivatkozott, mint aki helyesli azt. Húsvétkor még sikerült meggyőzni a királyt, hogy a külföldi hatalmak, Briand-t sem véve ki, nem tűrnék meg őt a trónon, és akkor még önként, még aznap elhagyta a fővárost és az országot. A király megjelenése a közrendért felelős tényezők figyelmét akaratlanul is a királykérdésre terelte. A király Briand-ra hivatkozott. Briand volt akkor a nemzetközi szabadkőmíves genfi nagypáholynak a nagymestere és az ő helyettese a cseh Benes volt. Abban az időben hazánk rovására mindig Benes keverte a kártyát. Benesnek casus bellire lehetett szüksége Magyarország ellen. S erre Károly újabb trónralépése kedvező alkalom lett volna. Magyarországon a királykérdés megoldását akkor általában nem tartották időszerűnek. A higgadtabbak azt hirdették, hogy nem szabad ezzel a különben sem megoldható kérdésnek fölvetésével a belső ellentéteket még inkább fokozni. A meggyőződéses legitimisták és a számítók azonban másként gondolkoztak s a király első megjelenése élesztőleg hatott az aspirációkra. Én a belügyminisztérium nyomozó osztályától kaptam a jelentéseket, hogy a föld alatt nagy előkészületek folynak újabb királypuccsra. A szervezkedés sejtrendszer szerint történik. A puccsisták 10-es sejtekben csoportosulnak. Egész sereg 10-es sejtnek teljes névsorát ismertük. Ezekben a sejtnévsorokban nagy számban szerepeltek belügyi és főként rendőrfőtisztviselők és királyi ügyészek is. Ezek a sejtek összekötő egyének útján érintkeztek a fő legitimista politikusokkal (Rakovszky

133 és másokkal). A budapesti államrendőrség főemberei (Nádosy főkapitány kivételével) csaknem mindnyájan, még a detektívfőnök is, benne voltak a puccsszervezetben. Nádosynak főkapitánnyá történt kinevezése (annak idején) legsajátabb gondolatom volt. Benne láttam a kellő erélyt, amely a budapesti államrendőrség tisztikarát kézben tudja tartani a célirányos együttműködésre. De e tekintetben csalódtam benne. Alárendeltjei nagyon kifogtak rajta. Az a rendőr tisztikar, amely alig két évvel azelőtt sietett fölesküdni a népköztársaság „Nemzeti Tanácsára", most meg a királypuccsra szervezkedett, ezúttal is a főkapitány háta mögött. E tapasztalataimról beszámoltam miniszteremnek. Ráday

134 belügyminiszter elég közömbösen fogadta ezt és nem volt e téren semmi utasítása. Másik kényes kérdés volt a nyomdászegyesületben folyó vizsgálat ügye. A kormánybiztos még nem tett összefoglaló jelentést, mert még nem tudtak a roppant nagy anyaggal elkészülni. De máris kétségtelen volt, hogy a föl132 Aristide Briand (1862-1932) francia politikus, képviselő, a III. Köztársaság alatt 20 alkalommal miniszter, tizenegyszer miniszterelnök. A fenti időszakban külügyminiszter és kormányfő. 133 Rakovszky István (1858-1931) katolikus, később legitimista politikus, képviselő, 1920-21-ben a Nemzetgyűlés elnöke 134 gróf Ráday Gedeon (1872-1937) főispán, képviselő, 1921-ben belügyminiszter 93