Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM getlen, szabad munkásegyesületekben szolgálhassa saját érdekeit, és ne kelljen megtagadnia magyar nemzetét és hazáját. Az iránt semmi kétség sem lehetett már, hogy a „magyarországi" szociáldemokrata párt a legradikálisabb marxizmus híve. Ezt ők nyíltan megmondották, mikor a Károlyi Mihály-féle népköztársaság korában teljhatalmon voltak. Hivatalos lapjukban, a Népszava 1918. december 22-iki számában nyíltan megírták, hogy ők tel'"" mértékben azonosítják magukat Marx Kommunista Kiáltványának minden szavával és hogy „igenis meg akarják dönteni a polgári társadalmat és annak alapján, a magántulajdont s a szocializmus nagy végcéljában nincsen különbség szociáldemokraták és bolsevikiek között", „ellenben áthidalhatatlan szakadék tátong szocialisták és polgárok között. A bolsevikiektől a magyarországi szociáldemokrata pártot nem a kommunista végcél választja el, hanem (csak) a módszer, a taktika és a tempó kérdése." Sőt ennél is többet mondtak. 1919-ben az év legelején, mikor képviselőválasztásokra készültek, országszerte osztogatott és „Magyarország népéhez" intézett „üzenetük"-ben azt írták, hogy ők a „fekete ellenforradalmon" kívül küzdenek a bolsevizmus ellen is, amelynek célja - miként írták - „máról-holnapra a legvadabb erőszakkal, tűznek és vérnek tengerén keresztül megsemmisíteni a mai társadalmat". „A bolsevizmus le akar dönteni, össze akar törni mindent, ami megvan, és a romokon akár új csodavilágot teremteni, ha mindjárt milliók élete árán, ha mindjárt az évszázados emberi munka gyümölcsének pusztulása árán is." A szociáldemokraták meggyőződése szerint - írták tovább az említett „barbár vadság eszközeihez, gyilkoláshoz és pusztításhoz" csak akkor szabad nyúlni, „ha már bebizonyult hogy semmi más eszközzel sem lehet céljukat elérni". A cél pedig — írták az „üzenet" befejezéséül — csak úgy érhető el, ha az ország népének többsége rájuk szavaz. A képviselőválasztásokat azonban nem tartották meg, bizonyára azért, mert nem remélték, hogy a nép melléjük áll, hanem - úgy látszik — már választások nélkül bebizonyítottnak vették, hogy céljuk „művelt emberhez méltó eszközökkel" nem érhető el. Ebből pedig levonták az „üzenet"-ben előre jelzett végső konzekvenciát, hogy immár szabad nekik a bolsevizmus „barbár eszközeihez, a gyilkoláshoz és pusztításhoz" is nyúlniok. És önként átadták a hatalmat a tőlük bebörtönzött bolseviki vezéreknek a - gyűjtőfogházban. Nyeregbe ültették a bolsevizmust és maguk is támogatták a proletárdiktatúrát. A bolsevizmus bukása után pillanatra ismét visszaültek a hatalom székeibe, de az utca népe onnan nyomban elűzte őket. Ezután évekig látszólag csendben voltak, de pártszakszervezeteikben a munkásságot továbbra is nemcsak befolyásuk, hanem hatalmuk alatt is tartották. Azonban a szakszervezeteknek is voltak elégedetlenjei. 88