Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

III. KÖZIGAZGATÁSI PROBLÉMÁK Nekem, mint a főváros választott törvényhatósági bizottsági tagjának, bő alkalmam nyílt a választók között a munkásokkal is érintkeznem. A ke­resztényszocialista munkások különben is a keresztény-nemzeti gondolat táborába tartoztak, és testületileg támogatták a Keresztény Községi Pártot. A szociáldemokrata munkásokhoz a szakszervezeti terror miatt nehe­zebb volt hozzáférni. Ezek asszonyai azonban már érdeklődéssel és több megértéssel voltak a keresztény-nemzeti gondolat és annak akciói iránt. És szocdem munkás is akadt, aki elég bátor volt személyesen is érintkezni a belügyminisztérium illetékes köreivel. Végül névtelen levelekben érkező adatszolgáltatásokban sem volt hiányom. így terelődött figyelmem a nyomdász-egyesületek, illetve szakszervezet felé. A nyomdász-szakszervezetben nagy rendetlenség volt. Eredetileg két nyomdász-egyesület létezett. Egyik a Nyomdász-Segélyegylet, amely tisztes múlttal rendelkezett, s amelynek csak a szakmunkások voltak a tagjai, illet­ve jogosítottjai. A másik a tulajdonképeni szakszervezet, amelynek a segéd­munkások is tagjai voltak. A szocdem párttitkárok és más párthatalmassá­gok ezt a két egyesületet alapszabályok ellenére és a Segélyegylet jogosított­jainak nagy kárára, alattomban egymással egyesítették. Nyolc évig tartott ez a jog- és törvényellenes állapot, amely idő alatt so­ha még csak közgyűlést sem tartottak. Mihelyt erről tudomást szereztem, gondoskodtam a törvényes rend helyreállításáról, és a két egyesület alapsza­bályszerű külön választásáról. De ezzel csak a kisebb visszaélés lett elhárít­va. Komoly gyanúokok merültek föl, hogy ezekben a nyomdász-egyesüle­tekben nemzetellenes aknamunka folyik. Állítólag onnét táplálták hamis adatokkal a külföldi, magyarellenes propagandát is, amit főként a proletár­diktatúra külföldre menekült részesei és támogatói folytattak a cseh Be­nes 128 irányításával. Viszont ugyanoda nagy összegű külföldi pénzek folytak be ismeretlen, de sejthető célokra. A gyanúokokat olyan adatok támogatták, hogy ismerve a szociáldemokrata pártvezetőknek a közvetlen azelőtti múlt­ban a bolsevizmus mellett ismételten tett és tettekkel kísért hitvallását, az erélyes rendőri beavatkozás nem volt mellőzhető. A rendeletet, amely a nyomdász-egyesület önkormányzatát fölfüggesztette s élére kormánybiz­tost állított, maga a belügyminiszter írta alá. A kormánybiztos a nyomdász-egyesületekben nagy rendőri assziszten­ciával és számvevőkkel meglepetésszerűen jelent meg, a pénzszekrényeket a szokott módon lezárták, az iratokat és helyiségeket lefoglalták és megin­dult a vizsgálat és rovancsolás. Az izgalom nagy volt és természetesen az ellenhatás sem maradt el. Ki­tört a nyomdászsztrájk. Már az esti lapok sem jelentek meg. Másnap pedig 128 Eduard Bcncs (1884-1948) cseh politikus, külügyminiszter, 1935 után Csehszlovákia államelnöke 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom