Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM gyorsan hordták. Egész sereg pohárral beöntöttünk már, míg végre egészen elállt a füst. Legfőbb ideje volt, mert a vonat méltóságteljes lassúsággal bár, de megindult. Még volt időnk kiadni az üres poharat és kifizetni a vízszámlát is. S az izgalom után másodszor is megnyugodtunk. Estefelé értünk Madridba. Szobát előre nem foglaltunk le. Pedig Madridban éppen Cervantes 300. születésnapját ünnepelték, ami sok parádéval és nagy idegenforgalommal járt. Hoteltől hotelhez kocsikáztunk, de sehol sem volt üres szoba. Végül az egyik hotelmester privát háznál ajánlott kvártélyt és előjegyzésbe vett minket a következő napi hotelszoba üresedésre, így szerencsésen födél alá jutottunk. Madrid városát valaha II. (nagy Habsburg) Fülöp alapította, de úgy ám, hogy geometrikusokkal kiszámíttatta pontosan az ország legközepét és ott építtette föl az új fővárost. Azzal nem törődött, hogy a geometriai központ a tenger színe fölött 900 m magasan fekvő helyre esett, amelyet a Sierra Nevada hegylánc övez. S a Sierra Nevadának még májusban is hófödte csúcsairól sokszor hűvös szelek fújnak. Miért is a madridiak, miként mondják, nagyon köhögősek, pedig Nápollyal vannak azonos szélességi fokon. A májusi havat mi is láttuk Madridból a hegyeken. íme, mit tesz az, ha egy királynak eszméi vannak. Madrid egyébként nagyon rokonszenves, magas kultúrájú város. A város központja a Puerta del Sol, melynek főfrontján van a belügyminisztérium palotája. Madridnak rengeteg látnivalója van, főleg képtáraiban, és mi mindent igyekeztünk látni. A Prado a világ egyik leggazdagabb kincseskamrája. Az olasz és holland nagymesterek képeiből is gazdag kollekciókat őriz, Tiziano, Rubens stb.-ek legremekebb alkotásait. A spanyol festőművészet pedig alaposan csakis Madridban ismerhető meg. Más országokban csak alig egy-két spanyol műremek található. Valamikor egyszer azt olvastam, hogy aki még nem járt Spanyolországban, Murillót tartja a legnagyobb spanyol festőnek. Aki azonban először van ott, Velázqueznek adja át az elsőséget. Végül, aki másodszor megy Madridba, már csak Goya iránt érdeklődik. Ebben sok igazság van. Én is úgy voltam Murillóval. Nem csoda, mert a pesti Szépművészeti Múzeum hat nagy képet őriz Murillo művészetéből és talán csak három kisebb Goya-képet. Velázquezt komolyan képviselve csak Madridban láttam a Prado külön nagy Velázquez-termében, és ott nekem is erőteljesebb művésznek tűnt föl Murillónál. De nem kellett másodszor is Madridba mennem, hanem mihelyt a Prado földszinti termeiből később lementem az alagsorba, melynek számos nagy termét Goya levegős, többnyire nagyméretű képei töltik meg, máris ott éreztem magamat legjobban. De elmosódhatatlan képet nyertem a többi spanyol nagymesterek saját külön, egyéni stílusáról is, kiknek rendszerint szintén külön-külön teremben ismerhető meg a művészete. 64