Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

II. KÖRÜLTEKINTÉS A NAGYVILÁGBAN ben kanyarodtunk jobbra és észak felé haladva, Messinában kötöttünk ki. Részemről alig egy év leforgása alatt immár másodszor léptem Szicília és Messina földjére. Egész nap állt ott hajónk és rakodott. Következő állomásunk az angol impériumhoz tartozó Málta szigetén La Valetta városa volt. Ott is volt elég időnk jól körülnézni a városban. Az olasz fennhatóság alá tartozó Pantelleria kopár, kietlen, sziklás szigete mellett csak elhaladtunk. Harmadik állomásunk Tunisz városa volt, a hasonló nevű francia gyarmaton. A tuniszi öböl vize nagyon sekély s a sekély vízben keskeny, mélyített csatorna vezet a parthoz, melyen át óvatosan, lassan halad a hajó teljes órán át. De ez a lassú menet a turistának ott nagyon kellemes, mert a kilátás az afrikai partok felé elragadó. A víz felülete a napfényben változatos, pompás színekben játszik s a lassan közeledő part csupa fehér színű, arab házaival festői látványt nyújt. Jobb felől a távolban Karthágó romjai látszanak s a romváros alatt is a tenger partján fehér, arab házak fénylenek a napban. Balra a tengerparton, a kikötőn kívül, népes flamingócsapat sütkérezett. Déltájban kötöttünk ki Tuniszban. A hajóparancsnok előre jelezte, hogy csak másnap délután megyünk tovább. Tehát ahhoz képest készítettünk időbeosztást. Első ízben léptünk Afrika partjaira. Tunisz városa sík vidéken fekszik. A kikötő az európai negyedben van. Ez szépen kiépített, modern városrész, de köz- és magánépületei mind arabos stílusban épültek. Úgy határoztunk, hogy legelőször is kirándulunk Karthágóba, az ókor hajdan hatalmas népének fővárosába. Bérkocsit fogadtunk. Gépkocsinak akkor még híre sem volt. Egy óra hosszat kocsiztunk a városon kívül. Nem minden aggodalom nélkül, mert nem ismertük az ottani közbiztonsági viszonyokat. Az út mentén táborozó, vad kinézésű beduin csapatok sem voltak bizalomkeltők, amelyek nagyon emlékeztettek az európai oláhcigány truppokra azzal a különbséggel, hogy az oláhcigányokat jellemző sovány gebe helyett a beduin sátrak mellett mindenütt sovány teve volt kipányvázva. De minden baj nélkül elértük Karthágó színhelyét. A régi Karthágó csupa rom. A néhai, jó uticai Catónak nagy öröme telhetnék a romok látásában, aki valaha minden beszédét a szenátusban azzal végezte, hogy ceterum censeo Carthaginem esse delendam. E javaslatának végérvényes megvalósulása látható. Nincs is már egyéb a „hajdan erős" Karthágóból, csak a föld felszíne fölötti, ókori vízvezetékek, hatalmas ciszternák, amfiteátrum. A romokon kívül, (tehát a volt ókori város melletti területen) látható IX. vagy Szent Lajos francia király hatalmas temploma. Ez is hófehér színben, miként a környéken minden épület. És láttunk e templom lépcsőjén is az onnét elmaradhatatlan „örök" (e helyen arab) koldusokat. Az estét Tunisz város európai negyedének egyik fényes, modern kávéházában töltöttük. Mintha csak Budapesten vagy akár Parisban lettünk volna. Aztán visszavonultunk hajónkra lefeküdni. Másnap délelőtt az arab negyedet jártuk be. „Bazár"-nak neve59