Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

II. KÖRÜLTEKINTÉS A NAGYVILÁGBAN A palermói Operaházban a Traviata című Verdi-operát néztük, illetve hallgattuk végig. Pazar kényelmű színház ez, hol minden egyes néző magas támlájú, különálló, nagy fotelben ül, és nem látja az előtte ülőnek a fejét. Érdekes az is, hogy például a 3. sorban olcsóbb volt a jegy, mint a negyedikben, bizonyára azért, mert emitt jobb az akusztika. Fölmásztunk a Monte Pellegrino tetejére is, honnét estefelé a hatalmas kecskenyájak mögött vonultunk be a városba. A temérdek kecske egyszerre elárasztotta a főváros utcáit. Gazdáik már alig várták hű állataik érkezését, és némelyek sietve fejték kecskéjüket nyílt utca során. Kirándultunk a várostól délre fekvő hegy tetején épült Monrealéba is, hol szintén híres építészeti műemlékek láthatók. Végül is Szicíliára szánt időnk leteltével, egy este a Léderer Sándor nevet viselő, magyar hajóra szálltunk, s azon másnap reggel Nápolyban kötöttünk ki. Nápolyban is öt napot töltöttünk. Bejártuk a várost is, melynek külső nevezetességeihez tartozik, hogy (egyébként is többnyire) keskeny utcáin nincsenek gyalogjárdák. Konfliskocsisai pedig - legalább abban a korszakban - vagy kellett, vagy sem, állandóan őrülten pattogtak ostoraikkal. Maga a város már ezek miatt is nem volt kellemes hely, de annál bajosabb a környéke. Sokan Nápolyt a világ legszebb városának mondják. Ez a dicséret azonban voltaképen nem a városra, hanem a városból való kilátásra, vagyis a nápolyi öbölre értendő. Ha az ember Nápolyban megáll a tenger partján és kifelé néz, magával szemben látja kis szigeten, mintegy a tengerből kiemelkedni a középkori, ódon várkastélyt, melyben Endre magyar herceget, Nagy Lajos király testvéröccsét saját felesége megölette, s amit Nagy Lajos nápolyi hadjárata követett. Jobbkéz felől oldalvást nyúlik el a Posilippo nevű tengerparti házsor vagy sétány. Bal kéz felől pedig szemben a Posilippóval és hátterében a füstölgő (1900 méter magas) Vezúvval húzódik kifelé a várostól a Sorrentót is magában foglaló, sziklás partvidék. E partvidék s az előbb említett várkastély között vezet ki a víziút a szabad tengerre. A várkastély másik oldalán pedig a várossal szintén szemben, de a várkastélyon is jóval túl fekvő Capri szigetéhez. Egyik nap Pompejibe rándultunk ki a kiásott és némi részben renovált romok megtekintésére. Másik nap belenéztünk a Vezúv füstölgő kráterébe. Fogaskerekű vasúton és még följebb, folytatólag gőzsiklón jutottunk oda. A kráterbe csak nagyon vigyázva lehetett belenézni, hogy az ember bele ne zuhanjon. De nem láttunk benne semmit, csupán sűrű, langyos vízpárát. Az öreg Vesuviót azonban sikerült szóra bírnunk, amennyiben megkeményedett lávadarabokat dobáltunk kráterébe, mire a Vezúv mindég pár másodperccel később mennydörgésszerű robajjal válaszolt. Harmadik nap Capriba rándultunk ki e célra szolgáló kiránduló hajóval. A hajó először a híres Kékbarlang alacsony nyílásával szemben vetett hor57