Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VTCZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Viczián Istvánt 1919. március 20-án Nagy Vince, a Berinkey-kormány belügyminisztere, néhány másik, rangidős tisztviselővel együtt helyettes államtitkári címmel ruházta fel. A rangemelésre egyébként azért került sor mint azt az érintett is elismerte -, mert a miniszter bizalmasának számító Hegymegi Kiss Pál figyelmeztette főnökét, hogy az ő hirtelen és több fizetési fokozatot átugró előrejutása rossz vért szülne a hivatalban.

8 S bár a hivatalba lépő tanácsköztársaság másnaptól eltörölte a hivatali címeket és rangokat, s az újdonsült helyettes államtitkár gyakorlatilag nem dolgozott a népbiztosságon, Vicziánon rajta ragadt, hogy szolgálatot teljesített a rövid diktatúra alatt is. S erre a baloldali és a liberális képviselők előszeretettel emlékeztették a kormánypárti képviselőt: a legenyhébb kifejezés a „vörös államtitkár" volt a bekiabálások közül, a legkevésbé szellemes pedig talán a „Bolseviczián". Mindenesetre a kilenc évig tartó képviselősködése utolsó szereplése alatt is kapott az ügy miatt megjegyzést.

9 Jóllehet, a kinevezés puszta tényén kívül semmit nem hoztak fel a kormánypárti politikus ellen, s az ügyben indított sajtóperét megnyerte. A másik felmerülő vád a már 1920 után foganatosított mozirevízió volt. Ennek során az országban összesen 57 lejárt moziüzemeltetési engedélyt nem újított meg a belügyminisztérium, és e mozik működtetésének a jogát — legalábbis a kormányzati szándék szerint — hadirokkantaknak vagy hadiözvegyeknek adták volna át.

10 A mozitermek üzemeltetési jogából jutott azért Papp-Váry Elemérnének, a Magyar Hiszekegy szerzőjének, és báró Eötvös Loránd két leányának is.

11 A legnagyobb vihart az kavarta, hogy az új konstrukció finanszírozásával egy Budapesten tartózkodó, Stead nevű brit katonatiszt vezetése alatt álló Angol-Magyar Filmszínház Rt.-t bízták meg. Ennek következtében az angol üzletember barátnője is kapott moziengedélyt (valószínűleg ő a szociáldemokrata képviselők által gyakorta és gúnyosan emlegetett Becker Bébi), holott nem volt épp hadirokkant. Ráadásul - legalábbis a baloldal állításai szerint - az engedélyüktől megfosztottak között volt jó néhány hadirokkant is, akiket ez a lépés egzisztenciájukban sértett. „Mozigróf", „moziszamuely", „mozihős" — hangzottak el sokszor ellenzéki padsorokból: Viczián István egy ideig nyelt az ügyben, míg végül 1926 áprilisában megelégelte az állandó célozgatást, s egy nemzetgyűlési felszólalásában a lehető legerélyesebben visszautasította a vádakat — a célozgatások ettől fogva megritkultak.

12 8 Hegymegi Kiss Pál felszólalása, NN 1922-1926, XXXIX. kötet, 173-174 (1926. február 3.). 9 KN 1927-1932, XXXVI. kötet, 185-188 (1931. május 12.). 10 A mozirevízióról lásd MAGYAR Bálint: A magyar némafilm története, Palatínus, Budapest, 2003, 227-233. 11 NN 1922-1927, XXV kötet, 355 (1924. július 3.). 12 NN 1922-1927, XLII. kötet, 36 (1926. április 27.). 328