Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

UTÓSZÓ Viczián István politikai pályájának- amely a képviselőházból való kibukás után véget érni látszott- a kormányzati politika 1941 folyamán új irányt adott. A főispánok kinevezési gyakorlata, rekrutációjuk a korszakban feltárt és jól megvilágított folyamat.

13 A háborúba való belépés, a szélsőjobboldal látványos előretörése, a kormánypártból 1940 őszén Imrédy Béla vezetésével kivált Magyar Megújulás Pártja térnyerése, a terület-visszacsatolások nyomán bekövetkező személyzeti mozgások újabb feladatok elé állították a már sok esetben addig is túlterhelt főispáni hivatalokat. A kormány kinevezettjeként a főispán felügyeleti és ellenőrzési jogkört gyakorolt a vármegye valamennyi testületi és egyéni szerve fölött, az általa sérelmesnek vagy törvényellenesnek tartott határozatok ellen fellebbezhetett a miniszterhez, felügyelte a vármegye területén működő állami tisztviselőket, elnökölt egy sor bizottságot és önkormányzati testületet, a vármegye közgyűlését, a törvényhatósági bizottságot, az utóbbi kebeléből delegált tagokból és a vármegye főbb tisztviselőiből álló ún. kisgyűlést, és még sok minden mást, többek között a már említett politikai funkciókat is. S e két (felügyeleti és politikai) ügykör mellett, a főispán rendelkezett még közigazgatási-szervezési feladatokkal is: megszervezte és felügyelte a mozgósítást, a közjóléti kezdeményezéseket stb.

14 Nem tudni, hogy a kormányzat miért választotta a hetvenedik életévéhez közelítő Vicziánt erre a nehéz feladatra. Lehetséges, hogy a budapesti közgyűlési működése, esetleg az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligában játszott szerepe indította arra Bárdossy Lászlót vagy belügyminiszterét, Keresztes-Fischer Ferencet, hogy a képzett közjogászt ismét közszolgálatba szólítsa. (Esetleg elődjének, Barcsai Ákosnak szántak szerepet a visszacsatolt területeken.) Viczián István helyismerete, helybeli politikai beágyazottsága, jogismerete mellett azért is számítottak rá, mert benne látták azt a személyt, aki képes lesz megfékezni a vármegye élén az egyre kezelhetetlenebbé váló alispánt, Endre Lászlót. Az 1895-ben született Endre frontharcosi múlttal a háta mögött lett 1923-ban a gödöllői járás főszolgabírója. Működésének mérlege enyhén szólva is kétarcú. Egészségügyi mintajárássá alakította a vezetése alatt álló közigazgatási egységet, eredményesen harcolt a népbetegségek (elsősorban a tüdőbaj) ellen, a Stefánia Szövetség bevonásával hatékony anya- és gyermekvédelmi programmot dolgozott ki (többek közt ingyenes cukor- és tejakciót indított). S a fiatalon országos ismertségre szert tevő főszolgabíró a kisemberek panaszait is lelkiismeretesen (és személyesen) orvosolta. Ugyanakkor Endre egész közigazgatási működésében dominált az a fajta harcos és 13 Lásd TAKÁCS Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon, Századok 2000/5., 1029-1101. 14 Uo., 1031-1032. 329