Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ES KOROM nyugalom és teljes az összhang. De teljes volt az egyetértés arra nézve is, hogy a parancsnokságnak sem értelme, sem jogcíme nincs, sőt annak a gondolata is nevetséges. Másnap azonban betoppant az óvatos „parancsnoki" család is, s ezzel ismét teljes lett csoportunk eredeti, 23-as létszáma. Május 8-án Németország kapitulált. Ezzel megszűnt a háború. S a háborús veszélyek megszűntével örökké aggódó gondolataink ismét egyéb irányba terelődtek. Teljes és kínos bizonytalanságban voltunk családunk úgy szólván összes tagjainak sorsa, sőt lét vagy nemléte tekintetében. Első sorban erről szerettünk volna tudomást szerezni. De ezenkívül minden jövőre szóló elgondolásunkhoz ismernünk kellett volna magyar hazánk sorsának várható kialakulását is. Hazulról semmi megbízható hír sem volt szerezhető. Különféle menekült családtagjaink közül Iliékről tudtuk, hogy Neuötting környékén telepedtek le, de telephelyük pontos címét nem ismertük. Tóniékról megtudtuk, hogy kórházvonatuk Dorf-Gasteinben (Ausztriában) kötött ki. Több levelet írtunk Iliéknek és Tóniéknak a Vöröskereszt útján vagy egyéb úton, de e levelek kézbesítetlenül érkeztek vissza. Albertről egyáltalán semmit sem tudtunk. Hónapokig voltunk mindnyájuk felől teljes bizonytalanságban. De hazánk sorsa is teljes bizonytalanságban lebegett. A legellentétesebb kósza hírek szállongtak arról, hogy Horthy Miklós és Kállay Bécsben, majd meg hogy Amerikában tárgyalnak hazánk jövő sorsáról. Más hír szerint Horthy kiszabadult a németek fogságából, de a győztes hatalmak is fogságban tartják. Híre jött, hogy az oroszok kivonultak hazánkból, vagy legalábbis a Tiszáig visszavonulnak. Egyszer egy amerikai katona tévedt be hozzánk. Intelligens, jó megjelenésű géplakatos volt. Ez azt újságolta, hogy angol és amerikai lapokból merített adatai szerint Magyarország független állam marad és szabadon választhatja „elnökét", de tagállama lesz a Szovjetuniónak. Aztán meg az hírlett, hogy a San Franciscóban, majd meg hogy a Potsdamban folyó nagyhatalmi értekezleten döntenek hazánk sorsáról. Beszéltek a szövetségesek közti mélyre ható ellentétekről is. Egymásnak ellentmondó hírek jöttek arról, hogy az összes németországi magyarokat hazakényszerítik. Ezt a hírt folyton hol cáfolták, hol pedig különböző variációkban megerősítették. Beszéltek arról is, hogy a menekült magyarokat meg kell szervezni, hogy így módon hivatott vezetőik az összesség nevében tárgyalhassanak hazánk és menekült magyarság sorsáról a győztes nyugati hatalmakkal. Mindezeket a kérdéseket a mi csoportunk is sokszor tárgyalta magunk között és a neureichenaui csoport tagjaival. Sőt némelyek a mi csoportunk 314