Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VIII. A KLAFFERSTRASSI TÖMEGSZÁLLÁSON tagjai közül (Bocsáry és Szilágyi) azzal a tervvel foglalkoztak, hogy csupán saját szűk körükben memorandumot dolgoznak ki Magyarország jövő hivatásáról és az európai politikában való elhelyezkedéséről, amit ők a washingtoni kongresszus vagy szenátus elé akartak terjeszteni. Részemről óva intettem őket, hogy az ilyen nagyszabású terv előkészítését kizárólag a mi szerény csoportunkra szorítsák. A gondolat nagyon szép, de ennek nyélbeütéséhez sokkal nagyobb nyilvánosság s a világpolitikában is jártas és ismert nevű vezető kellene. Ellenben részemről azt ajánlottam, hogy csupán egy rövidebb ismertetést készítsünk hazánk alkotmányáról, közjogáról és a legutóbbi magyar politikai életről és pártviszonyokról, és azt angolra fordítva és sokszorosítva juttassuk el azokhoz az amerikai urakhoz, akik a mi ügyeinkben intézkednek ,és akiknek, miként főleg utóbb tapasztaltuk, fogalmuk sincs a magyar viszonyokról. így például a freyungi amerikai helyettes parancsnok nem győzött eléggé csodálkozni, mikor azt hallotta, hogy Magyarország már régóta parlamentáris állam és ott rendes politikai pártélet van. Említett társaim ezt a szerényebb megoldást élénken ellenezték és mereven ragaszkodtak nagyszabású tervükhöz. De igen rövid idő múlva mégis a tőlem javasolt szerényebb dolgozatot készítették el, s azt angolra fordítva eljuttatták mindenekelőtt egy magasabb rangú amerikai úrhoz, aki Neureichenauban személyesen jelent meg, és később hihetőleg neki volt köszönhető, hogy a magyar képviselőház Neureichenauban őrzött irattárát visszaadták a magyaroknak. Ez az amerikai úr örömmel vette át az említett dolgozat egy példányát, mert miként mondta, nagyon érdeklik az abbanfoglalt s előtte ismeretlen adatok. Talán ez volt az egyetlen praktikus lépés, amit az emigráció kezdeti szakaszában a különvonaton testületileg menekült törvényhozók végeztek. 315