Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VIII. A KLAFFERSTRASSI TÖMEGSZÁLLÁSON is. A közeli bajor-osztrák határ tájáról vagy azon is túlról láttunk hatalmas füstoszlopokat. Este még keletebbről hallatszott az ágyúzás. Nem volt többé kétséges, hogy a harctér tőlünk gyors ütemben messzire tolódott. Ekkor éjjel már levetkőzve mertünk ágyba feküdni. Május 1-én virradóra friss hó esett. A Böhmerwald addig is fehér volt, de éjjel a mi völgykatlanunkban is havazott. Nappal is szállingózott a hó. A helyi hatóság, Drexler polgármester s annak lánya, Albina kisasszony, a szép, fiatal, teljhatalmú községi írnoknő, már napokkal előbb eltűntek. De május 1-én ismét megjelentek, újabb élő bizonyságául annak, hogy a harctér végleg eltolódott tőlünk. Déltájban Neureichenau felől bevonult községünkbe az amerikai gyalogság. Hatalmas ágyúlövés jelezte közeledésüket, ami megrázkódtatta konyhánk ablakait, hol Margittal kettesben éppen ebédeltünk. A megszállás nyugodtan ment végbe, de nem minden kellemetlenség nélkül. Este hírül hozták, hogy a mi épületünkbe is 15 amerikai katonát kvártélyoznak be. Ez a hír azonban csakhamar oda módosult, hogy nem amerikaiakat, hanem általuk kiszorított menekülteket helyeznek be a mi épületünkbe, éspedig nem hálótermünkbe, hanem csak a konyhát veszik el tőlünk. Később ez a veszély is elhárult. A megszállók békésen viselkedtek, de elrendelték a fegyverek beszolgáltatását és azt, hogy este 9 órától reggel 7-ig tilos az utcán járni. Kellemetlenebb volt ennél, hogy az amerikaiak a mi épületünk körül rendeztek be sűrűn ágyúállásokat, és onnét ágyúztak főként éjjelenként. Szerencsére a németek nem viszonozták az ágyúzást. De így is aggódtunk, és éjjel ismét csak ruhástól mertünk lefeküdni. Ez az állapot 4-5 napig tartott. Május 4-én már Breitenbergbe is be mertünk menni élelmet vásárolni. A megszállás a közellátás terén csak pillanatnyi fennakadást okozott. Május 1-étől kezdve egy ideig nem adtak ki élelmiszerjegyeket s az üzletek is elég üresek voltak. De a legszükségesebbeket jegy nélkül is be lehetett szerezni. Május 4-én húst vásároltunk Breitenbergben, bár hosszú ácsorgás után és elég fegyelmezetlen német tömeg közt. De a közellátás csakhamar ismét rendes kerékvágásba jött. Breitenbergben s az oda vezető úton saját szemeinkkel láthattuk az ottani harcok nyomait. Az odavezető utakon a patakok hídjait fölrobbantották. Ideiglenes fahidak készültek. A községben is több épület összeomlott. Kissé a templom teteje is megsérült. A község előtt egy szétlőtt amerikai páncélkocsit is láttunk. Május 5-én már teljes volt a nyugalom. Az impériumváltozás elég simán végleg befejeződött. Csoportunk 8 főig leapadt létszáma napról-napra nőtt. Végül már csak a „parancsnoki" család hiányzott. Az volt a közfelfogás, hogy így nagyobb a 313