Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VIII. A KLAFFERSTRASSI TÖMEGSZÁLLÁSON volt. Később ismét figyeltem nyugat felé, de ekkor már csak nagyon szórványos ágyúszó hallatszott. Április 28-án a délelőtt nyugodtan telt el. Korán megebédeltünk. Ez jó is volt, mert alig múlt el dél, híre jött, hogy az amerikai páncélosok ismét közelednek szállásunk felé. Mindnyájan levonultunk a pincébe. Mi magyarok a krumplis pincét foglaltuk el, a bécsi és hamburgi németek pedig a pince másik kamráját. A páncélosok hamar odaértek és megálltak épületünk közelében. A következő pillanatban már kattogtak a gépfegyverek. Ágyúk megszólaltak és nekünk ismeretlen egyéb fegyverek hangját is hallottuk. Úgy éreztük, mintha a mi épületünk falának tövéből szólna a harci zaj. Pedig utólagos megállapításunk szerint a páncélkocsik épületünktol mintegy 150 méterre állhattak az úton, mert ott volt kiszórva a temérdek töltényhüvely. Az iskolakert hatalmas hársfái takarták szemük elöl a mi épületünket és fedezték okét. Szorongó érzéssel ültünk a pincében. Szerencsénkre a németek nem viszonozták a tüzelést. Aztán elhallgattak a fegyverek, és csakhamar kapucsikorgást és dobogó léptek zaját hallottuk felénk közeledni. Amerikai katonák hatoltak be az épületbe, s egy rohamsisakos amerikai tiszt, hatalmas géppisztolyt szegezve felénk, jelent meg a pincelépcso kanyarulatánál. Hangos szóval parancsolt föl minket a pincéből. Fölvonultunk a földszintre a gyerekekkel együtt. Izgalmas jelenet következett. Szerencsére német katonák nem voltak az épületben. Az amerikaiak nem erőszakoskodtak, de a géppisztolyos tiszt nagyon magyarázott valamit, amit az angolul tudóink sem értettek meg. Végül is egy fehér függönyre mutogatott, amiből rájöttünk, hogy fehér zászlót kellett volna kitűznünk. Azt követelte, sőt hozzátette, hogy ahol nem tűznek ki fehér zászlót, ott mindenkit agyon kell lőniük. Szószólóink biztatták, hogy tűzze ki a fehér zászlót, mi megadjuk magunkat. Már szerettünk volna túllenni az elkerülhetetlen impériumváltáson, de a fehér zászlónak tőlünk való kitűzése kockázatos lehetett volna, ha a németek esetleg visszatérnek és föltételezhető volt, hogy a német SS-katonák őrszemei figyelőállásban vannak. Társaink állítása szerint az amerikai tiszt saját maga tűzte ki a házra a fehér leplet. Aztán sietett el, s az amerikai páncélosok nagy dübörgéssel rohantak tovább Breitenberg felé. Mi behúzódva épületünkbe vártuk a további fejleményeket. Csakhamar Breitenberg felől megszólaltak ismét az ágyúk és egyéb fegyverek. Az amerikaiak lőtték Breitenberget. Ott tüzeket is okoztak. De a németek is viszonozták a tüzelést. Szóval közvetlen közelünkben komoly csata fejlődött ki. Az amerikaiak akkor még nem erőltették Breitenberg bevé311