Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VII. MENEKÜLÉS A HAZÁBÓL Déltájban messzebbről ismételten is gépfegyverkattogás és talán légelhárító tüzelés hangja is hallatszott. Négy repülőgép minduntalan megjelent fejünk fölött is. Ilyenkor mindig bebújtunk a közeli fatelep deszkahalmai közé. Délután vonatunkat velünk együtt visszahúzták néhány állomással Waldkirchenbe, amely állomást jövet is érintettük. Április 16-án még Waldkirchenben virradtunk meg. Ide érkezett Berzeviczy is az ő magyar királyi mozgó postakocsiján, és nagy örömünkre visszakaptuk már-már elveszettnek hitt pakkjainkat. Csak egy zsák burgonyánk hiányzott, amit a portyázó „nyilaspárti megbízottak" német földön lefoglaltak és Berzeviczy tiltakozása ellenére is jogtalanul eltulajdonítottak. Mindenesetre jellemző, hogy a Szálasi-párt bukásuk után még külföldön is „hivatalosan" kalózkodott. Miként Berzeviczy elmondta, két zsák szelei búzalisztünket is lefoglalták és azt is el akarták vinni, de ő hamarább tovább indult postakocsijával, mint mikorra nekik indulását jelezte, és így lisztünk szerencsésen megmenekült a Szálasi-rezsim uralma alól. Délután tovább utaztunk a Waldkirchenhez közel fekvő Jandelsbrunn állomásra. Itt már megkezdődött az oszlás. Un. „megbízottaink" öt csoportba osztották tömegünket. Ez a megosztás nagy titkolózás mellett folyt és szigorúan a „farkas-barkas nagyon szép" kezdetű mese szerint. Jandelsbrunn hegytetőn igen szépen fekvő városka, közel a hasonnevű vasúti állomáshoz. Ide települtek le ún. „megbízottaink" és más érdemesek, köztük Nyírő József, a jeles író is. Egy másik csoport ugyanott a közelben kapott helyet. A többi három csoport egyelőre még a vonaton maradt. Az április 17-re virradó éjszakát és a délelőttöt még Jandelsbrunnban töltöttük. Ez éjszakán az addigi nagy zsúfoltság után vonatunkon volt férőhely bőven. De viszont éjjel a hideg fokozódott, mert kiszállt útitársaink magukkal vitték a betört ablakokat borító papírlemezek és takarók legnagyobb részét, a saját tulajdonukat. De ezt is jól kibírtuk. Jókor keltünk és fölmentünk Margittal a faluba, a hegyre. Egy szép tiszta kisvendéglőben feketekávét reggeliztünk, mert egyebet nem lehetett kapni. De vittünk magunkkal elég eleséget. Ebédre is ott maradtunk, ami bajor szokás szerint 11 órakor szokott lenni. Azonban ebédre jegy ellenében sem kaptunk levesnél egyebet. Egyebet csak törzsvendégek kaptak. A korai ebéd után az üzletekben vásároltunk egyet-mást, főleg jegyre élelmiszereket. Aztán visszatértünk a vonatra, aminek indulása koradélutánra volt jelezve. Négy óra tájban indultunk tovább erősen csökkent létszámunkkal. Csakhamar Neureichenauban, a mi végállomásunkon voltunk. Ott további 303