Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM két csoportunk, az ún. Neureichenau I. és Neureichenau Il.-nek a vagonjait lekapcsolták, s a maradék vonat az ötödik csoporttal ment tovább Altreichenauba. Mi Margittal a Neureichenau II. csoportba voltunk beosztva. De csak a végállomáson tudtuk meg, hogy mi nem Neureichenauba kerülünk, hanem onnét kicsit tovább visznek minket a vasúttól 8 km-re fekvő Lackenhäuser nevű község magányosan álló iskolájába, s a mi csoportunkat csupán azért keresztelték el Neureichenau II-nek, mert így szebben hangzott, és így csak a helyszínen tudtuk meg, hogy a mi csoportunk volt az egyetlen, amely nem vasút mellett lett elszállásolva. Ebbe a mi csoportunkba ún. „megbízottaink" nagy gonddal válogatták össze az apró- és sokgyermekes családokat és öreg házaspárokat, szóval mindazokat, akik egészségügyi és egyéb szempontokból leginkább igényelhettek volna figyelmet. Az is kiderült, hogy maga a Landrat

388 figyelmeztette „megbízottainkat", hogy ez a hely gyereknek és öregeknek nem való. Csoportunk 33 lelket számlált, akiknek egyetlen iskolateremben kellett volna elférniök. Un. megbízottaink csoportunk részére (Isten tudja, miféle jogcímen) „parancsnokot" is rendeltek ki Bocsáry Kálmán országgyűlési képviselő

389 személyében, még pedig annak saját állítása szerint nem csak a beszállásolás lebonyolítására, hanem azutánra is, esetleg mindörökre. Erdekeit társaink (még a „parancsnok" is) ráeszmélve a helyzetre, igen fel voltak háborodva. Részemről nem szóltam bele a dologba, de a többiek siettek telefonon érintkezésbe lépni a Landrattal, aki másnap reggelre ígért választ. Ekkor határozatba ment, hogy addig pedig nem vagonírozzuk ki magunkat. Ekkor mi Margittal már egész külön vagonban laktunk. Természetesen korán keltünk. Margit egy közeli kis házban teát főzött. A derék bajor aszszony szívesen látta konyháján, sot még hívta, hogy ebédet is ott főzhet. Megjött a Landrat üzenete is, hogy a Lackenhausernél valamivel közelebb (a vasúttól 6 km-re) fekvő klafferstrassi iskola tantermét foglaljuk el. Ez 64 m

2 területével egy-egy személyre a halottakat megillető területnél is kevesebbet nyújtott. De nem volt mit válogatni, és némelyek azonnal megkezdték a beköltözést Klafferstrassba. Mások viszont (két család, tízfőnyi létszámmal) már előbb elhelyezkedett a lackenhäuseri iskolában és ezek ott is maradtak. így Klafferstrassba csak 23-an kerültünk, köztük 5 gyermekkel. A társaság zömének kivagonírozására, tehát a mieinkre is csak még egy nappal később (április 19-én) került sor. Ekkor már reggel kocsik jöttek értünk. Egy fél kocsi jutott nekünk, amire minden holmink ráfért, sőt mi ma388 elöljáró 389 Bocsáry Kálmán (1890—1969) ügyvéd, országgyűlési képviselő, а МЕР jobbszárnyának tagja 304